Marx szerint a kereszténység a nép csillapítószere kommunizmus ellen.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a kereszténység a jóléti közösségek összetartója, a kommunizmus ellen pedig a józan ész hat. Marx eredeti szóhasználatában a vallás a tömegek ópiátja: abban a korban az ópiumszármazékokat fájdalomcsillapításra, nyugtatóként és altatóként használták, vallás alatt pedig kereszténységet értettek.
Miután manipulatív téveszméit papírra vetette, Karl magyarázatot keresett, hogy miért nem vezette be már az ősember, de legkésőbb a jobbágyság a kommunizmust. Jobb híján a kereszténységet találta meg: biztosan a papok beszélték le róla a híveket.
Pedig az előző részben használt társasházi példán megérthetjük, miért címeres ökörség a közös tulajdonon alapuló társadalom. Képzeljünk el egy többé-kevésbé működő társasházat. A lakás kinek-kinek a magántulajdona. Marx azt javasolja, hogy vegyék el a magántulajdont (akinek nem tetszik, mehet a börtönbe), és működtesse egy rendszerhűekből álló bizottság. A kis lakást utalják ki annak, akinek a bizottság szerint elég akkora, a nagy lakást pedig annak, aki a bizottság szerint rászorul (pl. mert nagycsaládos, vagy párttitkár). A takarítás, karbantartás történjék elvben önkéntes alapon, belátás szerint. Marx szerint ez sokkal jobb és igazságosabb állapotot eredményez, mint a magántulajdon. Tapasztalatunk szerint pedig azt eredményezi, hogy a párttitkár lenyúlja a legjobb lakást, és egyedül nála fognak karbantartani, mindenki másnak meg lerohad a lakása, beázik a plafonja, púpos lesz a parkettája, és tönkremegy a lakókörnyezete. Pontosan ezt történt a szocializmusban. Na már most, nem kell hozzá pap, templom és mise, hogy ez az ötlet minden ép eszű ember számára hülyeségnek látsszék, és kézzel-lábbal kapálózzon a megvalósulása ellen.
A kereszténységről használhatóbb gondolata volt Kantnak, aki hitt ugyan a belső meggyőződés vezérelte egyetemes jó cselekedetekben, de hozzátette, hogy önként jónak lenni csak akkor racionális, ha az ember túlvilági jutalomra számíthat. A kereszténység e megközelítésben az önkéntes jó cselekedeteket racionálisan ösztönző hitrendszer. Attól függetlenül hasznos, és jóléti közösségeket eredményez, hogy ténylegesen van-e túlvilági jutalom. Marxot inkább az zavarta, hogy a kereszténység összetartja a közösséget, és az összetartó emberek képesek nem odaadni a lakásukat a párttitkárnak. Ez a lényegi mozgatórugója a szocialisták/kommunisták vallásellenességének.
Manapság egyre több embernek feltűnik, hogy a bal-liberalizmus maga is alternatív vallásként működik (afféle szappanmentesnek nevezett szappan), és kitermeli a vakhitű fanatikusait, akikhez képest az inkvizíció demokratikus emberbaráti klub volt. A kereszténység nem haladható meg (kommunizmussal pláne nem), bármiféle pótszere és alternatívája sokkal rosszabb közállapotot eredményez.
Amikor Marx leszögezi, hogy a nép ráadásul még ragaszkodik is a kereszténységhez, mint az ópiáthoz szokás, ezért erővel kell tőle elvenni, akkor lefekteti a keresztényüldöző totalitárius diktatúra elméleti alapjait. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése