...mert benned lakik, veled él, és veled marad a földi életed végéig. Azonban a helyzet sokkal örömtelibb, mint amilyennek elsőre hangzik.
Az úgynevezett „gonosz" témája kétezer éve sláger a nyugati civilizációban, egyes keresztények ördögök légiói ellen hadakoztak képzeletben, és ma is vannak olyan szélsőségesek, akik minden rossz mögött ördögöt látnak. Jézus tanításában viszont a gonosz sosem hangsúlyos, sosem egyértelmű, hogy a kortársak világnézetéhez alkalmazkodik-e e téren, vagy egy tényleges objektív léttel bíró külső gonoszról van-e szó. A becsületes válasz: nem tudhatjuk.
A mindenható Isten elvben akárhány angyalt és ördögöt teremthetett, és tetszőleges szerepben működtetheti őket, de a gyakorlatban mi értelme, mekkora hozzáadott értéke lenne annak, hogy szabadon grasszáljanak a végtelenül jó és szerető Isten által teremtett földi világban? Miközben Newton almája szemlátomást lefelé esik, merre tolják az ördögök, és merre az angyalok? Erre nincs sem válasz, sem adat, még csak munkafeltevés sincs. Vagy miközben az öngyilkos lefelé zuhan a hídról, merre tolják az ördögök, és merre az angyalok? Már a kérdés is zavarba ejtő. A hétköznapi életünkben, azaz hétfő reggeltől szombat estig egyszerűen nem hiszünk természetfeletti lények aktív közreműködésében, bármit is mond erről a vallási modellünk vasárnapi célra. Aki vasárnap ragaszkodik az ördöghöz, az hétfőtől szombatig skizofrén állapotba kerül, szakadékot támaszt a vallási és a hétköznapi felfogása közé. Miközben az lenne a cél, hogy a keresztény ember vasárnapi és hétköznapi élete harmóniában legyen egymással. A harmónia az ésszerű gondolkodás eszköztárával a „gonosz" témakörében is megteremthető.
Az alábbi írásban a „gonosz" modern értelmezésére teszek kísérletet, hátha plauzibilisnek találtatik a modell, hátha sokak életébe hoz megnyugvást, fényt és boldogságot. Nem akarom felülírni a Bibliában foglaltakat, inkább mai keretbe helyezve szeretném felragyogtatni a Biblia kincseit.
Hogy miért van rossz a világban, arra kielégítő és meggyőző választ ad három emberi tényező: 1. az önzés; 2. a mértéktelenség; és 3. az ártó szándék. Nincs a világban olyan negatív jelenség, amely mögé nézve ne találnánk meg a három tényező egyikét, vagy akár többet is egyszerre. Ha emberi tényezőkkel meg tudjuk magyarázni a negatív jelenségek mindegyikét, akkor miért ragaszkodnánk külső ördögökhöz? A természeti katasztrófákat persze erőltetett lenne csak emberi tényezőkre visszavezetni, de amilyen mértékben ezek ártanak nekünk, olyan mértékben már vissza lehet őket vezetni a fentiekre.
Egy földrengésnek vagy egy szökőárnak aligha oka az önzés. De annak, hogy a földrengésbiztosra tervezett épületekből kilopták a cementet, és hogy árveszélyes területen jelentős számban élnek szegény emberek, már nagyon is oka. A globális felmelegedésnek pedig jól tudjuk, hogy alapvető oka a mértéktelenség.
A társadalmi problémákért eddig is emberi tényezőket tettünk felelőssé, csak a jellemhibákat konstrukciós problémaként írtuk le, miszerint a társadalom tehet róluk. Elértük az eddigi legjobb társadalmi berendezkedést (a kapitalista jóléti demokráciát), következetlenek lennénk, ha még ebben is konstrukciós hibát látnánk, miközben nem tudunk nála jobb konstrukciót. Ideje szembenézni azzal, hogy a fennmaradó társadalmi problémák (ha egyáltalán beszélhetünk ilyenekről) oka már csakis az egyéni és kollektív önzés, a mértéktelenség, valamint az ártó szándék.
Mindhárom jellemhiba belőlünk fakad, bennünk él, és elválaszthatatlan a homo sapienstől, mert mindháromnak biológiai alapja van. Valójában nem is igazi jellemhibák, pontosabb lenne a kontextushoz képest inadekvát, diszfunkcionális vagy kontraproduktív magatartásformáknak nevezni őket.
A biológiai háttéret a következő részben vizsgáljuk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése