2016. november 26., szombat

Mit tudott jól Marx? 3. rész

Marx szerint az ember tökéletesen mindenoldalú, a közösségének élő, maradéktalanul racionális és belátó. Véletlenül sem igényel többet a javakból, mint amennyire mások (pl. a pártbizottság) szerint szüksége van. :)

Ezzel szemben a valóság az, hogy az emberiség elsöprő többsége többet igényel a javakból, mint amennyire valójában szüksége van, nem is beszélve arról, hogy a mások szerint szükségesnek a sokszorosát igényli. A szomszédai meg még a keveset is irigylik tőle, mert ilyen a homo sapiens.

Az ember gyakorlati működésére sokkal inkább jellemző a szükségletek Abraham Maslow által megalkotott hierarchikus modellje: alapszintű szükséglet az étel-ital-lakhatás-szex; ezek kielégítése felett következnek a társas igények, például az elfogadás; ezek kielégítése után jön az önkiteljesedés igénye. Gyengébbek és marxisták kedvéért: amíg kis lakásban nyomorog az ember, addig nem gondol sem elfogadottságra, sem önkiteljesítésre, hanem első körben nagy lakásért hajt, a többit majd utána meglátja. Közben nem belátó a magasabb szintű igények tekintetében. Karl Marxot nyilván sokkolta volna ez a modell, ha nem több évtizeddel a halála után jött volna létre.

Nota bene: ha az ember maradéktalanul racionális és belátó lenne, akkor nem lázadna a hangyalét ellen, és sosem akarna semmit feltalálni, mert belátná, hogy ami van, azzal is boldog lehet. Csakhogy a homo sapiens lényegi tulajdonsága a többre, jobbra, szebbre vágyás, az örök elégedetlenség azzal, ami épp van. A kommunisták szerint pedig ez irtandó, rendszerellenes hozzáállás.

Az egyén kolosszális félrekoncepcionálása természetesen torz személyközi viszonyokhoz is vezetett. Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése