Amerika felelősségéről

A II. világháború óta Amerika a világ csendőre, és ez általában jó. Néha azonban az amerikai közvélemény szerint lazítani kellene, befelé fordulni egy kicsit, csendőrködjön más. Például ki kellene vonulni Afganisztánból. Néha pedig az érintett társadalmak kérik, hogy Amerika hagyja már őket békén, jobban boldogulnának egyedül. Erre Irak és Szíria a példa.

Én abban látom a probléma lényegét, hogy Amerika keresztény felbuzdulásból, de bal-liberális irányítással van jelen a világszínpadon. Az amerikai társadalom 90%-a hisz Istenben, 85%-a hisz a Jézus tanítása szerinti Istenben, 70%-a vallásgyakorló keresztény. Ez az óriási többség a lehető legjobbat akarja az emberiségnek. Ehhez képest az amerikai külpolitika bal-liberális kézben van, ami valahogyan eltorzítja a többség jó szándékát, és egészen más eredményeket hoz.

Az amerikai liberálisok dogmája szerint szerint a muszlim pont olyan, mint a keresztény vagy az ateista, definíció szerint kell neki a liberális demokrácia, a 21. generációs emberi jogokkal, és ha nem, akkor jöhet a bombázás. Aztán ha lebombázták az országot, menekülnek az emberek, akkor Walaky csináljon már valamit, de az ne Amerika legyen. Tényleg?

Baj van a dogmával: egyre feltűnőbb, hogy a muszlim nem olyan, mint a keresztény, és egyikük sem olyan, mint az „ateista". Nagyon másféle társadalmi berendezkedést tartanak jónak. Ami a Jézus tanítását követők szemével jó és igazságos társadalom, az nem jó és igazságos bal-liberális szemmel, és fordítva. Ami muszlim szemmel jó társadalom, az pedig mindenki más szerint tanulatlan, erőszakos, patriarchális, elnyomó, vállalhatatlanul rossz. Lássuk be: a muszlimok szerint mi rossz társadalomban élünk, szerintünk meg ők élnek olyanban. Az alapvető emberi jogokra hivatkozva bármelyik iszlám országot meg lehetne támadni akár holnap, mert egyikben sem érvényesülnek az alapvető emberi jogok, és ha a muszlimok Mohamed tanítása szerint járnak el, akkor soha sem fognak érvényesülni. Csakhogy...

Mielőtt mások házáról lebontjuk a tetőt, meggondoljuk, hogy tudunk-e helyette másik, szebb, jobb tetőt csinálni. Ha nem tudunk, nem bontjuk le, mert a szerintünk ócska tető jobb, mint tető nélkül maradni. Az sem mindegy, mennyi időn belül készül el az új tető, és addig hol húzhatják meg magukat a ház lakói. Nem mellékes, hogy a muszlimok a jelek szerint kategorikusan nem kérnek a mi tetőnkből.

Hogy milyen legyen az új tető, azt meg szokták beszélni a tulajdonossal. Amerika nem beszélte meg. Ha a tulajdonosnak is szerepe lenne a tető építésében, azt még inkább meg kell beszélni. Amerika ezt sem beszélte meg a muszlimokkal. Ha a tulajdonosnak ki kellene tanulnia az ácsmesterséget, mert valójában az egész tető építését tőle várják, de erről nem értesítették, az beláthatatlan problémákhoz vezet.

Amerika lebontotta a közel-keletiek házáról a tetőt, és bár szebbet-jobbat ígért, most széttárja a kezét, nem tud helyette másik tetőt adni. Nem hogy nyugati mérce szerintit, még keleti mérce szerintit sem. Közben élhetetlenné tette az egész régiót. Szállást sem tud adni, ételt sem, ruhát sem, a „megsegítettek" húzzák meg magukat ott, ahol tudják. Most, hogy az ócska tetőjük helyett nincs már semmijük, boldoguljanak egyedül? Szerintem ami történt, az Amerika hibája és felelőssége. Kisebb részben a birkaként irányított keresztény többségé, nagyobb részben a birkáknak kolompoló bal-liberális véleményvezéreké. Világra szóló botrány ez, amivel a magukat humanistának vallóknak szembe kellene nézniük. Amerika csak a keresztény többség akaratát képviselve lehet a világ csendőre, mert a bal-liberális kézbe került külpolitika árt az emberiségnek.