2015. szeptember 24., csütörtök

Békén hagyni a muszlimokat?

Az iraki rendezés csúfos kudarcából és az arab tavasz katasztrofális következményeiből természetesen adódik a gondolat, hogy talán békén kellene hagyni az iszlám világot, és nem kényszeríteni rá a mi nyugati elveinket. Lássuk mivel járna ez az opció.

Először is, azzal az előnnyel, hogy nem lehetne nemzetközi beavatkozásról, meg olajjal kapcsolatos hátsó szándékokról beszélni. Minden beavatkozás alapértelmezetten problémás, jó indok esetén sem tarthat sokáig. Az iraki beavatkozásról kiderült, hogy nem volt rá jó indok, és a negatív eredmény mellett még sokáig is tart - tehát többszörösen védhetetlen. Az arab tavaszról pedig megírta már a naiv értetlent játszó, szinte sértődött nyugati sajtó, hogy a muszlimoknak valami miatt nem kell a nyugati liberális demokrácia. Ezt elég világosan a tudtunkra adták, bele kellene törődni, és elvben máris javulna a nyugat PR-megítélése.

Sajnos a hátrányok is jelentősek lennének: Közel-Keleten élnek még keresztények, nyomorúságban, megalázó elnyomásban, folyamatos provokációknak, támadásoknak, atrocitásoknak kitéve. Ha így megy tovább, nem sokáig fognak ott (vagy egyáltalán) élni. Nyugati keresztényként kénytelenek lennénk őket vagy kihozni az iszlám világ „békés toleranciájából", vagy végignézni a kiirtásukat. Tegyük fel, kimenekítjük az összes keresztényt, de attól még ott maradnak a muszlim nők és gyermekek, akik nyugati szemmel méltatlan és tarthatatlan körülmények között élnek a szélsőségesen patriarchális társadalomban. 

Amikor egy nyugati liberális a hazáját ostorozza nőjogi vagy gyermekjogi szempontból, akkor a liberális ideálhoz képesti apró eltérések verik ki nála a biztosítékot (pl. hogy a férfivá operálást nem finanszírozza az országos egészségpénztár, vagy hogy a maradi jogszabályok még nem engedélyezik a vérfertőző kapcsolatot). Ha egységes mércével mérünk, a muszlim nők és gyermekek helyzete nem pár biztosítékot ver ki, hanem leolvaszt egy erőművet. Az iszlám világban sem a nőnek, sem a gyermeknek nincsenek jogai, ők ott fogyóeszköz. A muszlimokat nem arról kellene meggyőzni, hogy nő is lehet igazgatótanácsi tag, képviselő, bíró vagy vállalkozó, hanem arról, hogy a nő is ember. Például járhat általános iskolába, tanulhat írni-olvasni úgy, hogy büntetésből nem robbantják fel, nem lövik le útközben, nem vágják el a torkát, nem adják el rabszolgának. Nos, a meggyőzés eddig kudarcot vallott, a muszlimok békén hagyása azt jelentené, hogy elfogadjuk a mai helyzetet.

Ha már a békén hagyásnál tartunk, béke van az iszlám világban? Beavatkozás előtt/után/nélkül vajon béke volt/van/lesz? Nem valószínű. Maguk a muszlimok arra készülnek, hogy békén hagyják az emberiséget, és a szép életükkel, igazságos jólétben élő társadalmaikkal mutatnak követendő példát? A Korán, a saria és a dzsihád szerintem nem erről szól, hanem az ellenkezőjéről, de ki-ki dolgozza ki önállóan a tájékozott álláspontját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése