2015. szeptember 27., vasárnap

Ki a zsidó?

100 megkérdezettből 99 valószínűleg azt mondaná, hogy a rokonságával összetartó és hébe-hóba zsinagógába látogató Kóhn Mózes és Grün Sára zsidó, míg a vasárnap Jézus Krisztushoz misére járó Kárpáth-Magyary Huba és Rozgonyi Emese nem zsidó. Formai megközelítésben ez így néz ki.

Tartalmi megközelítésben azonban egészen más a helyzet. Miből gondoljuk, hogy az Ószövetség által írt Messiásban és az általa bevezetett igazságos földi jólétben nem hívő Kóhn Mózes és Grün Sára zsidó? Mert azt mondják, és mások is azt mondják róluk? Milyen értelemben, milyen alapon, és egyáltalán: miért?

Másrészt, miből gondoljuk, hogy az Ószövetség által írt Messiásban és az általa bevezetett igazságos földi jólétben hívő, a zsidó Jézust judaista Messiásként a zsidó Lévi (Máté), Márk,  Lukács és János, továbbá Simon (Péter) és Saul (Pál) tanúsága alapján követő Kárpáth-Magyary Huba és Rozgonyi Emese nem zsidó? Mert nem annak mondják magukat, és mások sem annak mondják őket? Milyen értelemben, milyen alapon, és egyáltalán: miért?

Ez így nem ésszerű, érdemes átgondolni. Igaz, hogy az ójudaisták üldözték és kiátkozták az újjudaistákat, és hogy ez óriási érzelmi ellentéteket hozott a két közösség között. Ezért kezdték Jézust Messiás helyett, görögre fordítva a szót, Krisztosz-nak nevezni, ezért hangsúlyozza Pál, hogy ő már nem a zsidó etno-kultúr-rasszista-apartheid törzsszövetség egy tagjának, hanem egyetemes újjászületett embernek tartja magát. Sajnos ezért véli a mai egyszerű hívő, hogy a Krisztus az Jézus családneve lehet (ahogy Marx keresztneve Engels), és hogy a „keresztény" még véletlenül sem messiáskövetőt jelent.

Egyik „zsidó" csoport sem tesz eleget a zsidóság minden feltételének: az úgynevezett zsidók nem igyekeznek betölteni az Ószövetség célját, miközben az utolsó cseppig kisajtolnák belőle a jogosnak vélt előnyöket. Az úgynevezett keresztények pedig úgy kerülik a messiáskövető mozgalmuk zsidó gyökereit, mint a reformkori magyarok a finnugor rokonságot. Ne tagadjuk a gyökereinket, tanuljunk a zsidó apostoloktól, akik ugyan újjászületett egyetemes embernek mondták magukat, de halálukig igyekeztek híven betartani a judaizmus összes parancsát. Valójában nem lehet kijelenteni, hogy az úgynevezett zsidók jobban vagy kevésbé zsidók az úgynevezett keresztényeknél. Pontosabban, kijelenteni lehet, de logikusan kifejteni már nem.

Ha Pál feladata az volt, hogy egy kis észt és teológiai következetességet vigyen a messiáskövetésbe, akkor korai mártírhalála óta fájdalmasan hiányoznak ezek a minőségek.

Gondoljunk bele, hogy a három világuralomra törekvő ábrahámi vallás közül tartalmi értelemben kettő zsidó. A „keresztények" zsidó tanítványai által követik azt a zsidó Messiást, akit az eredetileg csak a zsidókkal szövetséget kötő Isten fiának és uruknak neveznek.

2 megjegyzés:

  1. Hát... Szerintem az iszlám formailag és tartalmilag is közelebb áll ószövetségi zsidó valláshoz, mint a kereszténység. Kétségkívül, a zsidóság és a kereszténység között nyilvánvalóbb a folytonosság, ezt erősíti az ószövetségi iratok beemelése a Bibliába. Ezzel együtt is azt mondanám (enyhe képzavarral), hogy az iszlám erősebben épít a zsidó gyökerekre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van ebben némi igazság: a Jézus nélküli judaizmus és az iszlám közös pontja a szigorúnak látszó egyistenhit és a véres, irgalmatlan kegyetlenkedés. Nem véletlenül alakult Izraelben úgy a közös életük, ahogy.

      Amiben viszont tévedsz: Mohamed szerint Ábrahám nem Izsákot, hanem Izmailt akarta feláldozni, tehát Izmailtól ered a szövetség. Ezt a jogvitát nem lehet békésen eldönteni, sem lezárni. Szintén téved mindenki, aki úgy tudja, hogy a judaizmus szigorú egyistenhit. Sekina és a Messiás az Ószövetségben is benne van, Sekina a Szentlélek, Messiás pedig több, mint földi ember. A judaista szigorú, szikár egyistenhit sima átverés. (Az apostolok bennfentesek voltak, őket nem lehetett ezzel megtéveszteni. Ha más nem is, a kívülálló és vallási ügyekben meglehetősen tájékoztatlan Mohamed bevette, a képzelt gombra varrt egy jó nagy kabátot.)

      Összességében: a Jézus nélküli judaizmusban és az iszlámban közös Ábrahám és az erőszakosság, más nem igazán. A Messiás által megreformált judaizmus pedig Mohamed előtt 600 évvel bevezette az irgalom és a konstruktív szeretet etikáját, amit az iszlám a létrejötte óta folyamatosan pusztít. Ha Mohamed vallásilag képben lett volna, nem lett volna arca a Messiás után új és destruktív irányzatot alapítani.

      Törlés