2015. szeptember 14., hétfő

Irak és Szíria tanulsága

A közel-keleti menekültáradat kezelésének módját keresve érdemes feleveníteni, hogyan is manővereztük magunkat a jelen helyzetbe.

Irak
Volt egy csúnya diktátor, a szunnita muszlim Szaddam Huszein, aki elnyomta a siíta muszlimokat és a kurd kisebbséget, harci gázt vetett be a saját népe ellen. Amerika emberi jogokra hivatkozva megbuktatta. Azóta a „békés" utóhelyzetben legalább 250 ezer ember halt meg, és Szaddamnál rosszabb diktátorok viaskodnak egymással, irtva egymás híveit. Az Amerika által kinevezett siíta muszlim bábdiktátor elnyomja a szunnitákat, akik cserébe elindították az Iszlám Állam nevű szélsőszunnita mozgalmat. A szunnita lakosság támogatja őket, csakúgy, mint a szunnita Szaúd-Arábia és a szintén szunnita Törökország. Irak az északon élő kurdokat is figyelembe véve három részre szakadt, menekül, ki merre lát. Ha megvonjuk az amerikai beavatkozás mérlegét, fogtak egy rossz antidemokratikus kiinduló helyzetet, és sok millárd dollár költséggel még rosszabbá, még antidemokratikusabbá tették. Érdemes volt erre temérdek pénzt és amerikai életeket áldozni?

Szíria
Volt egy csúnya diktátor, a siíta muszlim Basár Al Asszad, aki elnyomta a szunnita muszlimokat és a keresztény kisebbséget - bár utóbbit kevésbé nyomta el, mint ha a szunniták nyomták volna el őket. Mivel azonban a szunnitákkal tényleg csúnya dolgokat művelt (kínzás, kegyetlenkedés, megfélemlítés), Amerika ismét az emberi jogokra hivatkozva megbuktatta. A „békés" utóhelyzetben káosz, öldöklés és menekülés tört ki. Már most világos, hogy akárki is lesz Asszad utódja, rosszabb diktátor lesz nála, és az emberi jogi helyzet nem javul. Közben az Iszlám Állam nevű pszichopata mozgalom ellen fellépő Amerika hallgatólagosan beleegyezett, hogy a pszichopatoid siíta Irán atombombát fejlesszen. A beavatkozás mérlege: egy kis, már-már szalonképes diktátor helyett káosz, polgárháború, menekülés, több és rosszabb diktátor, potenciális atomháború. Érdemes volt egyáltalán belekezdeni, illetve ha Irán azért kell, hogy leállítsa az Iszlám Államot, ki állítja majd le Iránt?

A helyzet megértéséhez szólnunk kell az iszlám irányzatok viszonyáról és a naiv nyugati idealizmusról.

Szunni vs. sia iszlám
Az iszlám szakadás sokkal komolyabb és alapvetőbb, mint a keresztény felekezetek közötti, főleg stílusbeli különbségek. Egy héttel Mohamed halála után a követők két táborra szakadtak, összevesztek az utódláson. Akik Mohamed egyik apósát, Abut támogatták, azok a szunniták. Akik Mohamed unokaöccsét, Alit, azok a siíták. A két irányzat azóta küzd egymással, a szunniták mindjárt az elején leölték a siíták fő embereit, ők a siíta mártítok. A muszlimok 90%-a szunnita, a siíták törpe kisebbség. Állami szinten csak Irán támogatja őket, ezért is veszélyes a kétségbeesetten elfogult kisebbségi Irán kezébe atombombát adni, zavart elmeállapotában még képes bevetni. A két irányzat szent könyvei és hagyományai is jelentősen eltérnek, másképp látják Mohamed második eljövetelét, a végidőket, stb., stb., nem várható, hogy valaha közös nevezőre jutnak egymással. Mivel a siíták Mohamed után 1400 évvel mindössze 10%-on állnak, nem kétséges, hogy a szunnita többség előbb-utóbb egyszerűen leradírozza őket, iráni atomcsapás ide vagy oda. Aki úgy véli, hogy magát felrobbantva egyenesen a paradicsomba jut, nem ijed meg holmi vacak atombombáktól. Nekünk, ép életösztönűeknek viszont nagyon nem hiányzik egy atomcsapás.

Naiv nyugati idealizmus
Amikor Amerika emberi jogokra hivatkozva megtámad egy országot, akkor ott általában van olaj. Ezzel együtt, a közvélemény sosem támogatna egy olajra alapozott beavatkozást. Az erkölcsi alap a felháborítóan rossz emberi jogi helyzet. Mivel a nyugati idealisták vadul tagadják, hogy a nyugati toleráns, demokratikus jólét alapja a kereszténység lenne, a beavatkozást nem keresztény térítésnek, hanem humanizmusnak nevezik. Csakhogy elrontott beavatkozások sora mutatja immár, hogy a muszlimoknak nem kell a demokrácia, ők kalifátust akarnak erős kezű vezetővel, aki lenyomja, akár le is gyilkolja az ellenlábasait. Vagy értetlen humanistaként állunk a jelenség előtt, mint a nyugati sajtó, vagy felismerhetjük, hogy a toleráns jóléti demokrácia keresztény vívmány, kereszténység nélkül nem alakul ki, sőt hogy maga a humanizmus is keresztény vívmány, más kultúrkörre nem jellemző. Magyarán, teljesen mindegy, hogy kimondjuk-e a keresztény szót, egy emberi jogokra és demokráciára hivatkozó beavatkozás mindig is keresztény nyomulás lesz, legfeljebb a magunk szemében álcázhatjuk humanista demokráciaexportnak. A muszlimok átlátnak a szitán, ezért védik elszántan a szívükhöz közel álló diktatórikus kalifátust, ennek szellemében irtják a siítákat/szunnitákat/keresztényeket.

Megoldás
A naiv nyugati idealisták lássák be, hogy a humanista demokrácia keresztény termék, a humanista demokrácia terjesztése pedig keresztény térítés, a két dolog elválaszthatatlan egymástól. Ha ezt kimondják/kimondjuk, akkor a muszlimoknak nem kell átlátniuk a szitán, mert nem lesz szita. Kereszténység nélkül nincs humanista demokrácia, nincs jólét, viszont mivel a kereszténységet nem kényszerítjük rá a vonakodó világra, el kell néznünk a nyomort, az antidemokratikus állapotokat, az emberi jogok lábbal tiprását. Nem tehetünk mást, mert aki nem akar nyugati stílusú kereszténnyé válni, az valójában nem akar megmenekülni a diktatúrától, nem akar jólétet, emberi jogokat, nem akar békét sem. Lehet, hogy szerintünk rossz neki, de ő ezzel nem ért egyet, és ha támadunk, csak rontunk a helyzeten (mármint a muszlimokén). Ha szívünkön viseljük az iszlám világ jólétét, akkor vagy nyíltan vállaljuk, hogy békés módszerekkel kereszténységet terjesztünk, vagy hagyjuk kedvük szerint nyomorogni és egymást öldökölni a muszlimokat úgy, ahogy az Mohamed tanításából következik. Ha az ottani erőszakosok nem tudják „nyugati ördögökre" hivatkozva állandósítani a hatalmukat, akkor a muszlimok előbb-utóbb elunják, és az emberiség jólétéhez értő nyugathoz fordulnak. Mert amennyire NEM általános emberi vívmány a humanista jóléti demokrácia, annyira közös nevező, hogy az ember kerüli a szenvedést, a nyomort, és jólétet hozó civilizációra törekszik. Utóbbi pedig kizárólag a judaista Messiás önkéntes követésével érhető el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése