Tibike vs korrupció, 2017

Bödőcs Tibor londoni műsorából kiderül, hogy a kitűnő humorú komikus erősen be van rágva korrupcióügyben. Olyannyira, hogy már-már elrontja a showt. Szerintem kár lenne, ha „Tibike" aktuálpolitikai aprópénzre váltaná a tehetségét. Mivel nem ő az egyetlen, aki be van rágva, sokak számára hasznos lehet az alábbi gondolatmenet.

A korrupciónak megvan az egyszerű ellenszere: egy megfelelő és kevésbé korrupt alternatíva.

Példa: ha egyetlen autó alkalmas taxinak, akkor annyit fogyaszt, amennyi neki tetszik. Ha számos autó megfelel a célra, akkor meg lehet őket versenyeztetni fogyasztásban és egyéb paraméterekben. Alapvető követelmény azonban, hogy az illető jármű legyen alkalmas a kívánt célra. Amíg egyetlen jármű teljesíti ezt a feltételt, addig felesleges panaszkodni a fogyasztására.

A magyar politikában ez azt jelenti, hogy amíg egyetlen politikai formáció képes a közérdeknek megfelelő módon kormányozni, addig annyit fogyaszt, amennyi neki tetszik. Milyen a közérdeknek megfelelő kormányzás? Amilyet a választói többség annak tart. Minden párt szabadon népszerűsítheti a maga kormányzati terveit, a közvélemény pedig szabadon eldönti, hogy szerinte melyik felel meg leginkább a közérdeknek.

Ha számos párt állna szoros versenyben a közérdek szerinti kormányzásért, akkor meg lehetne őket versenyeztetni korrupcióból és egyéb paraméterekből. Nosza, álljon számos párt versenyben a közérdek szerinti kormányzásért úgy, hogy az a közvélemény többsége szerint is valóban a közérdeket szolgálja. Ettől vagy lecsökken a korrupció, vagy kiderül, hogy a korrupció jelenlegi szintje szükséges ahhoz, hogy a kormányzás valóban a közérdeket szolgálja.

Ha egyetlen autó alkalmas taxinak, akkor annyit fogyaszt, amennyi neki tetszik. Ha három autó alkalmas, és mind nagyjából annyit fogyaszt, akkor célszerű elfogadni, hogy a jelen történelmi helyzetben bizony ennyit fogyaszt egy taxi.

A magyar közvélemény nincs felkészülve néhány alapismeretből, 2016 végén érdemes tudatosítani, hogy

- az emberek pénzért dolgoznak;

- aki kevésért vállalja, az rosszul dolgozik és/vagy indirekt módon kerül sokba;

- Európa messze nem mentes a korrupciótól, csak mi eddig idealizáltuk;

- egy átlagos banki vezető még mindig többet keres egy állítólag csúcskorrupt politikusnál;

- a korrupció felfogható spártai etika* szerinti bérkiegészítésként;

- ne gondoljuk, hogy minden pénzmozgás le van papírozva a világban, akár a világ legfejlettebb államaiban;

- ha a korrupciót úgy definiáljuk, hogy lenyúlás célszerűtlen politizálás közben, akkor a célszerű politizálás közbeni lenyúlás nem korrupció, hanem informális bérkiegészítés;

- minél jövedelmezőbb jól kormányozni, annál többen versengenek a lehetőségért, és ez jó a társadalomnak.

Ebből egyféle konstruktív cselekvési irány következik a 2018-as választásra készülve: ellenzékfejlesztés. Legyen színvonalas versengés a kormányzás lehetőségéért, és győzzön a választáson résztvevők többsége által legjobbnak tartott pályázó. Keressen a többség szerint célszerű kormányzással SOK-SOK PÉNZT, papíron vagy informálisan. Ennek jegyében kívánok a blog olvasóinak boldog, sikeres, és anyagiakban is bővelkedő 2017-et.

*Spártai etika: a fiúknak szándékosan nem adtak eleget enni, hogy lopni kényszerüljenek. Ha ügyesen csinálták, ez erénynek számított. Ha elkapták őket, akkor kemény verés járt érte. Vagyis a spártai etika szerint az ételkiegészítés csak akkor probléma, ha tetten érnek. Figyeljük meg, hogy ez az etika működik a világ összes kormányánál, még a „legdemokratikusabbak" esetében is. A spártaiak célja az volt, hogy életrevaló katonákat neveljenek, a mai választók célja, hogy éjjeliőri fizetésért dolgoztassák a politikusokat - az eredmény ugyanaz.