2016. december 5., hétfő

Quo vadis, bal-liberalizmus? 1. rész

Kezdetben úgy volt, hogy Orbán Viktor nem európai, és akkora kokit-sallert, átszállót, pop-csajok-stb-t kap Brüsszelben, hogy a fal adja a másikat. Nem kapott, bár ellenzéki igény lett volna rá.
Aztán úgy lett, hogy Európában lassan Ausztria marad az egyetlen „európai" többségű társadalom, mert egyik ország a másik után kerül a „populizmus" uralma alá. Populista ebben a megközelítésben mindenki, aki úgy nyer választást, hogy közben nem bal-liberális. (Szemben a populizmus értelmes definíciójával: népszerű, de célszerűtlen közpolitikával kampányoló irányzat. Pl. árvíz előtt ne gátat erősítsünk, hanem mindenki kapjon egy rekesz ingyen sört.)
Vitapartnereim néhány éve még azt hangsúlyozták, hogy aki nem bal-liberális, az nem európai. Ma azt hangsúlyozzák, milyen kár, hogy ilyen kevés európai maradt a sok nem európai ellenében. (Szemben az európaiság értelmes definíciójával: az Európában élők világszemlélete/értékrendje.)
A bal-liberálisok néhány éve még a viktatúrától akarták megmenteni a demokráciát. Ma a többségtől akarják megmenteni a demokráciát, mégpedig a „demokratikus elkötelezettség" jegyében. (Szemben a demokratikus elkötelezettség ésszerű definíciójával: a többség akaratának átmeneti elfogadása a következő választásig.)
Közben leng az inga, így mostanában én vigasztalom a mély depresszióból magas dührohamba váltó bipoláris bal-libeket, hogy 8 év Fidesz után simán nyerhet az ellenzék. Hitetlenkedve-sértődötten néznek rám, és belekezdenek valami önfelmentő történetbe, miszerint ha 2018-ban az ellenzék összes pártja együtt sem kap 50,01% szavazatot a választáson részt vevő szavazásra jogosultaktól, akkor arról mindenki tehet majd, kivéve az ellenzéket és a bal-liberális szavazóbázist. Mintha valami kozmikus konstrukciós hiba miatt reménytelen lenne egy választáson 50,01%-ot szerezni.
Nos, innen szép a győzelem. Sorozatom célja, hogy a Quo vadis, bal-liberalizmus? kérdésre más választ is adhassunk, mint hogy „végleg tönkre".
Vizsgálódásunkat azzal kezdjük, hogy ha tényleg mindig mindenben a bal-liberalizmusnak volt, van és lesz igaza, akkor hogy lehet, hogy ez nem fejeződik ki szavazattöbbségben. Bal-Liberáliában valami bűzlik - vélhetné Hamlet. Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése