a. Az egyenlőség hiánya mint konkrét probléma
A minden ember egyenlő állítás eredetileg így szól: minden férfi egyenlőnek teremtetett. Óvatosan bánjunk vele, mert ha kivesszük belőle a „teremtetett" és a „férfi" szavakat, akkor nem biztos, hogy a maradék „minden" és „egyenlő" szavaknak bármiféle értelmük marad. Érthetőbben: elkezdhetünk variálni, hogy a férfiakat nem is Isten teremtette, és hogy az egyenlőség mindenféle egyéb nemi kombinációban igaz, de azon kaphatjuk magunkat, hogy értelmezhetetlen dolgokat mondunk. Számtani példa: 1 alma + 1 alma = 2 alma, viszont 1 alma + 1 körte ≠ 2 almakörte, mert az 1+1=2 összefüggés csak azonos dolgokra értelmezhető. Az a gondolat, hogy 1 alma = 1 gyümölcs, és 1 körte = gyümölcs, tehát 1 gyümölcs + 1 gyümölcs = 2 gyümölcs (almakörte), formailag helyesnek tűnhet, de továbbra is értelmezhetetlen eredményt ad. Ne vegyük kozmikusan alapértelmezettnek, hogy állítólag „minden ember egyenlő", mert aztán nem tudunk vele mit kezdeni.
Az emberek egyenlősége elvont fogalomként zavarba ejtő, a gyakorlatban pedig sehogy sem alkalmazható. A nők és a férfiak egyenlősége például azt jelentené, hogy egyetlen sportágban sem szabadna a nőket a férfiaktól elválasztva versenyeztetni, sőt korcsoportokat sem szabadna bevezetni. Ha komolyan alkalmaznánk az egyenlőség elvét, akkor minden versenyszámban a felnőtt férfiak nyernének. Ezt előre tudjuk, vagyis elismerjük, hogy számunkra is világos, az emberek ténylegesen nem egyenlőek.
Ha az emberek nem úgy egyenlőek, hogy ténylegesen egyenlőek, akkor ki kellene fejteni, pontosan mi értendő az egyenlőség alatt. Vegyük észre az eredeti megfogalmazásban rejlő logikai csavart: Isten egyenlőnek teremtette a férfiakat, tehát Isten értékrendjét tiszteletben tartva bánjunk velük egyenlőként (nem kijelentő, hanem felszólító módban, azaz ne tegyünk különbséget a walesi herceg és a szlovén jobbágy között, pl. a Harvard Egyetem felvételijén – ha azonosak a szellemi képességeik).
Félrevezető egyszerűsítés kijelenteni, hogy az emberek egyenlőek. Pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy szeretnénk, ha a láthatóan és tudhatóan különböző emberek minél több szempontból egyenlőbbnek éreznék magukat nekünk köszönhetően, mint a beavatkozásunk nélkül. Ez nem tudományos kijelentés, hanem óhaj, preferencia, közéleti program és etikai útmutatás. Feltételez egy olyan átfogó (isteni) tervet, amely a bal-liberalizmus szerint nem létezik. Rosszabb: a bal-liberalizmus harcban áll az átfogó isteni tervet létezőnek tekintő nézetekkel, miközben implicit módon maga is hivatkozik valamiféle átfogó tervre. Teljes az önellentmondás.
Az egyenlőségi óhajt vitatók nem buták/tudománytalanok, hanem más a preferenciájuk, másként valósítanák meg a szerintük ideális világ egyenlőségkoncepcióját. Ha találunk közös preferenciát, pl. a jólétet, akkor arra hivatkozva megpróbálhatjuk velük elfogadtatni a konkrét egyenlőségértelmezésünket. Ha az elgondolásunk tényleg jólétet növel, akkor jók az esélyeink.
Megoldási javaslatom: különböztessük meg a tudomány területére tartozó tényállításokat a preferenciáinktól, és ne keverjük egymással ezt a két területet. Egy tudományos kijelentés logikával terjeszthető, a közéleti preferencia viszont a vitapartnerek számára fontos közös preferenciákra hivatkozva. Jól hivatkozható preferencia például a jólét, az önkiteljesedés, a boldogság, az igazságosság, a partnerség, a kölcsönösség, a szimmetria. Ha a preferenciánk ezeket előmozdítja, minden esélyünk megvan a sikerre. Nem jól hivatkozható preferencia az emberi jog, mert azt is jóléttel, önkiteljesedéssel, stb. lehet népszerűsíteni, azaz nem önálló hivatkozási alap.
Az egyenlőséggel összefüggő következő fogalom az esélyegyenlőség, ami nem azonos az eredmények egyenlőségével. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése