1. lépés – a tévedés lehetőségének megengedése
Bal-Liberáliában valami bűzlik – mondhatná Hamlet. De mi nem stimmel a szép bal-lib világban?
A bal-lib igazságoknak, ha tényleg igazságokról van szó, szavazattöbbségben és hatalomban kellene kifejeződniük. Példa: a matektanárnak a szakterületén igaza van, és ha a tanítványait megszavaztatják arról, mennyi 1+1, nagy valószínűséggel a tanári álláspont (2) kap többséget. Nem sűrűn fordul elő, hogy az 1+1=3 renitens nézet nyer. Ha a liberális politikusoknak igazuk van a közélet nagy kérdéseiben, akkor a „tanítványaik" rájuk kellene, hogy szavazzanak. Még sem teszik, de miért, és hogy lehetne ezen változtatni? Ez a vizsgálandó probléma.
Elvileg a probléma nem is probléma: a matektanárt nem érdekli, hogy az osztály esetleg az 1+1=3-ra szavaz. Ez nem írja át a matematikát, tudományos szempontból mellékes. A hatalom viszont pénzzel, befolyással, döntési lehetőséggel jár, így a gyakorlatban még sem mindegy, ki mire szavaz.
Felvetődik a lehetőség, hogy a bal-lib modell esetleg nem jó, nem működik, vagy legalábbis nem plauzibilis az utca embere számára. Ha ezt a lehetőséget egyből elmeszeljük, ahogy bal-lib körökben szokás, vagy már fel sem merjük vetni, akkor nem tudunk hozzájárulni a modell továbbfejlesztéséhez.
Tovább lehet-e fejleszteni a geocentrikus világmodellt abból kiindulva, hogy alapvetően jó, csak a buta/ műveletlen/ korlátolt/ maradi emberek nem méltányolják? Nem lehet. A továbbfejlesztéshez el kell fogadni, hogy a modell rossz... is lehet.
Más szóval, nyitva kell hagynunk a lehetőséget, hogy a bal-liberális ember – a jelen körülményekhez képest, valamilyen értelemben – esetleg tévesen gondolkodik a világról, az emberről, a valóságról, és amikor a társadalom leszavazza, akkor – a saját szempontjából, valamilyen értelemben – helyesen cselekszik.
A politikában azonban nem feltétlenül probléma a tényszerűtlen (vágyelvű) gondolkodás. A budapesti olimpia megrendezésére nem annyira azért szavaznak az emberek, mert szerintük a valóság egyértelműen visszaigazolja, hanem inkább azért, mert jól esik a valóságtól némileg függetlenített lehetőségére szavazni. Ilyen erővel pedig – megfelelő körülmények között – a bal-liberális álláspontra is eshet jól szavazni, némileg függetlenül a modell helyességétől.
A modell helytelenségének potenciális megengedésével nem csökkentjük az érzelmi alapú szimpatizálás lehetőségét, csak külön tárgyalhatóvá tesszük, hogy a bal-liberalizmusnak 1. miben van/nincs igaza, és ettől némileg függetlenül 2. miért jó/rossz érzés rá szavazni.
Miben téved esetleg a bal-liberalizmus – a jelen körülményekhez képest, illetve úgy általában? Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése