Marx szerint a kommunizmus a jólét és a szabadság felső foka.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a kommunisták börtönbe, koncentrációs táborba vagy akasztófára küldik gondolkodó embertársaikat, tönkreteszik a gazdaságot, nyomorba döntik a társadalmukat, lábbal tapossák az emberi jogokat, és úgy értelmezik a véleménynyilvánítás szabadságát, hogy mindenki azt mond, amit szabad. :)
1983-ban, tizenhét éves koromban történt, hogy a középiskolánkba politikai eligazító tiszt (titkosszolgálati propagandaügynök) érkezett, és elmondta nekünk, hogyan viselkedjünk, ha nem akarunk bajba kerülni. Október 23-án például ne sétáljunk baráti csoportban az utcán, mert az ELLENforradalom évfordulóján ez rendszerellenes provokációnak minősülhet, és eljárás indul ellenünk. Sőt, október 23-án kívül se nevezzük forradalomnak az ellenforradalmat, mert tárgyalás lesz belőle, és megnézhetjük magunkat. Továbbá, eszünkbe ne jusson március 15-én magyar zászlóval végigsétálni az Erzsébet-hídon, mert azért két év börtön jár. 35 évvel a szocializmus bevezetése után így álltunk szabadságból, miközben Magyarország közvélekedés szerint a kommunista tömb legvidámabb barakkja volt. Ez volt a kommunizmus-light! Képzeljük el a kommunizmus-hard-ot.
A „nagy" Mao Ce Tung kínai kommunista vezető két ötletével is felírta magát a tömeggyilkosok örök ranglistájára. 1. Az a meglátása támadt, hogy a veréb felesleges állat, ki kell pusztítani. Parancsot adott, hogy minden kínai irtson verebet. Végrehajtották. A következő három évben 30 millió ember halt meg, mert a verebek által meg nem evett kártevők elpusztították a termést, és éhínség tört ki. 2. A koreai háborúban „élő hullámokat" küldött a géppuskák elé, vagyis annyi lekaszálandó embert, hogy kifogyjon az ellenség tölténye. Ez napi egymillió halálos áldozattal járt, és az eredmény: két hét alatt kb. egy kilométerrel hátrébb tolta a frontvonalat.
A „nagy" Sztálin nélkül sem az ukrán gologomor, sem az európai holokauszt nem jöhetett volna létre. Az oroszországi diktátor 1932-től módszeresen kiéheztette az ukrán tartományt, hogy megtizedelve fegyelmezze a lázadó lakóit. Elvonta az élelmiszert, majd kijárási tilalmat rendelt el, és katonákat állított az utakra, hogy lőjék le, aki nem hajlandó békésen, otthon éhen halni. Voltak családok, akik az asztal körül ülve, csontsoványan engedelmeskedtek a parancsnak, és távoztak az élők sorából. Ez 5-7 millió ukrán halálos áldozattal járt, miközben az orosz kommunista propaganda szerint mindössze „ellátási nehézségekről" volt szó.
Itt az áttételes összefüggés a holokauszttal: a gologomor alatt a kommunizmussal rokonszenvező médiaemberek szolgaian továbbadták az „ellátási nehézségekről" szóló történetet, ami az európaiakban megszilárdította a meggyőződést, hogy a kommunizmus egyrészt halálos veszedelem a nyugati civilizációra, másrészt az értelmiségi elit a kommunisták ügynökeként, az európai érdekek árulójaként viselkedik. Hitler ezt a meggyőződést kombinálta a török örményirtás idején (1915-17) szerzett tapasztalataival, így jött létre a holokauszt (1942-45). Ez az összefüggés a mai napig elhallgatott, mert nem illik bele az „Auschwitzban megállt a történelem" egyoldalú szemléletmódjába. Pedig Sztálin kommunizmusa nélkül Hitler a német sörözők jelentéktelen hőzöngő figurája maradt volna. A gologomor tolta Adolf mögé a tömegbázist.
A kommunista átverés tehát nem csak jóléti, hanem tömeghalálbeli problémákhoz is vezetett, és összetettebb módokon, mint azt vélni szokás. Ezen ismereteink fényében hogyan ítéljük meg a Che Guevara-pólósokat, a kommunizmus mai népszerűsítőit és a „felszabadítás" teológiáját? Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése