A felelősséghiány tünetei – hárítás ezerrel
Hagyományosan a felnőtté válás egyik fontos követelménye volt, hogy az illető tudjon dönteni és a döntéseiért felelősséget vállalni, ideértve a következményeket is. Egyértelmű összefüggés volt, hogy aki "a" döntést meghozta, annak az ügye a belőle következő "b". Hagyományosan kisebbségi stratégia volt a saját rossz döntéseket másokra fogni, a következményeket rájuk hárítani. A modern korban viszont többségivé vált. A mai "felnőtt" inkább az életkorára tekintettel, mintsem a felelősségtudata miatt számít annak. A döntés az egyéné, a felelősség (kár) a társadalomé.
Rövid ízelítő: 1. a felelőtlen párkapcsolatok gyümölcse abortálható, vagy az anya kiemelten támogatandó; 2. a szorgalom progresszív adóval büntetendő, a szorgalmatlanság megemelt segéllyel dotálandó; 3. a bűnelkövetésből több hátránya származik az áldozatnak, mint az elkövetőnek; 4. ha a párkapcsolati szabadság létszámhiányhoz vezet, annak minden következménye a gyermeket vállalóké, és nem a gyermekvállalástól tartózkodóké lesz.
Furcsa helyezet, hiszen kereskedelmi alapon éppen fordítva van: 1. a felelőtlen autóvezető sokkal magasabb felelősségbiztosítást (malus-díjat) fizet; 2. ha elköltötted a számládról a pénzt, aztán bemégy a bankba kamatostól kivenni, nem fog sikerülni; 3. a háztartási gépeket rendeltetéstől eltérően használva (pl. hűtőgépet légkondícionálóként, hajszárítót nedves síbakancsba dugva) elvész a garancia, és nem a társadalom lesz a hibás.
Kezdetben előnyös és felszabadító, hogy a következmény nem nehezedik vasszigorral az okozóra (à la rosszul verted be a patkószeget –> elveszett patkószeg –> ló –> csata –> királyság –> gályarab leszel, míg ki nem fizeted ki a királyság árát), de a felelősség növekvő légigiesítése és társadalomra porlasztása már messze túlment az előnyhatáron, és átfordult civilizációt veszélyeztető hátrányba.
A keresztény ember számára világos, hogy a földi élet döntései meg lesznek fizetve (legkésőbb a túlvilági életben, de gyakran már e földön is), így a felelőtlen ember nem igazán tud azonosulni a kereszténységgel, sem a keresztény a felelőtlenséggel; kénytelen belenőni a felelős felnőttlétbe. Ez a lehetőség egy ateista számára is adott, ám mivel pluszmunkával és számos rövid távú kényelmetlenséggel jár, népszerűbb és gyakoribb a felelősséghárító stratégia, hangzatos értelmiségi megalapozással: az összes lehetséges rossz egyéni döntés minden negatív következményéről definíció szerint a társadalom, és csakis a társadalom, tehet. Esetleges ellenérv? Nincs, pontosabban: stigmatizált.
Vegyük észre, sőt teszteljük a gyakorlatban, hogy míg egy ateista ritkán vitatja a felelősségbiztosítással és a bankszámla működésével kapcsolatos egyéni felelősséget (amit okozol, azt jelentős részben megfizeted; amit elköltöttél, azt már nem veheted ki a számládról), minden más területen vehemensen vitatja az egyén felelősségét a döntéseiért, és vádlón mutat a társadalomra.
Nem tanultál, nincs szakmád, nehezen találsz munkahelyet, kulturális és anyagi deprivációban élsz? Az ateista ökölbe szorult arccal magyarázza, hogy minderről nem te tehetsz, hanem az ilyen-meg-olyan "igazságtalan" társadalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése