2021. augusztus 13., péntek

Az ateisták megértése felé 8. rész

Az igazságossághiány következményei – szellemharc és forradalmi érzület
A keresztények szerint amilyen mértékben a földi világ esetleg nem maradéktalanul igazságos (2000 éve meg van váltva, és nem lesz Megváltás 2.0), olyan mértékben erővel sem tehető igazságosabbá (aki karddal jönne "fejleszteni", kard által vész). A keresztény ember a világ tökéletesítésének útját főként önmagán belül, közösségszolgálat formájában keresi, Jézus tanítása szerint. Értelemszerű, hogy egy ateista az ellenkezőjét gondolja: a világ sok szinten nincs rendben, az aktuális generáció feladata "megváltani", akár erővel.
Az előző részekből kiderült, hányféle frusztráció és önellentmondás feszíti-hajtja az ateistákat valamiféle végső soron céltalan és értelmetlen, csak-azért-is küzdelemre. A küzdelemhez célpont kell, ami lehet a "kizsákmányolás" (a hidegháború végéig a kapitalizmus), a "rendszerszintű rasszizmus", a "patriarchális elnyomás", a polgári értékrend, mögötte pedig a mindenkori hagyomány és társadalom. Ha a világ sok szinten nincs rendben, az alapoktól újraépítve kell rendbe tenni – véli az ateista, és fejest ugrik egy szerinte nem létező célrendszerbe.
A fenti leküzdendők egyre kevésbé tűnnek alkalmas célpontnak: a kapitalizmusról a hidegháború végével kiderült, hogy az egyetlen működőképes gazdasági modell, így leharcolni a gazdaság elpusztításával egyenlő. A kizsákmányolás sem írható le harci feladatként. Marx termelésmodellje szerint egy munkás naponta 12 órát dolgozik, ebből 8 órát fizetnek ki neki, és 4 órában kizsákmányolja őt a tőkés; viszont ha a vállalat állami tulajdonba kerül, a munkás megkapja mind a 12 óra bérét, megszűnik a kizsákmányolás, mindenki boldog lesz. Kimaradt a modellből a vállalkozói kreativitás értéke, ami olyan "egyszerűsítés", mint az Apple-ből kihagyni Steve Jobs-ot, és feltételezni, hogy nélküle minden igazságosabb lesz – ebbe a feltevésbe bukott bele a kommunista gazdaság.
A többi mozgalmi célpont sem válik be jobban. Közelebbről nézve, a "rendszerszintű rasszizmus" alulfizetett, kemény helyzetben működő bűnüldözésnek tűnik, és nagyon nehéz lenne a bűnüldözés beáldozása nélkül leküzdeni; a "patriarchális elnyomás"-ként emlegetett jelenségcsoport hátterében alapvető természeti adottságok állnak, amelyeket "leharcolva" a civilizáció minden vívmánya megsemmisül. Az alapvető igazságtalanság vélelme azonban nem hagyja nyugodni, és az unpraktikusnak bizonyuló célpontok folyamatos cserélésére készteti az ateistákat, akik harci hangulatukban lőtérnek nézik a világot.
Hátradőlhetnénk, hogy majd elunják, csak az a gond, hogy az egymás után szétlőtt rendszerek helyreállítását mindenki, és elsősorban a jó szándékú, kötelességteljesítő keresztények fogják fizetni, ezért fontos rövid úton leállítani a kontraproduktív ötleteket.
Tudatosítsuk, hogy aki a kis úton botorkál, annak a legforradalmibb ötletei is a botorkálás kategórián belül mozognak, emiatt a nagy úton igyekvők feladata észszerű kereteket biztosítani, fékként és ellensúlyként diszfunkcionalitás ellen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése