A kötelességhiány következményei – emberi jogi csőlátás
Nagyon kellemes egy emberi jogokra kiemelten figyelő társadalomban élni (irigykednek is ránk a kollektivista keletiek), mindaddig, amíg egyfajta "láthatatlan kéz" elintézi, hogy a kötelességek kimondatlanul is teljesüljenek. Mire azonban feltűnik, hogy láthatatlan kéz mintha nem létezne, már komoly a baj. Láthatatlan kéz: Adam Smith közgazdász jóléti fejtegetéseinek félreértelmezéséből kiinduló fiktív fogalom, egyesek szerint a piac "láthatatlan keze" gondoskodna róla, hogy a profitorientált pékek mindig süssenek elég kenyeret, így ne kelljen a kenyérellátást központilag tervezni; Smith viszont világosan leírja (kéretik olvasni), hogy a modellje jó keresztény pékeket feltételez, akik profitért sütnek, hogy abból keresztényként jótékonykodjanak. Röviden: Smithnél a "láthatatlan kéz" = kereszténység. Ez a kötelességekre is érvényes: a csendes kötelességteljesítés "láthatatlan keze" = kereszténység. Logikus, hogy ahol visszaszorul a kereszténység, ott a kötelességek egyre kevésbé teljesülnek, és a társadalom olyan válságba kerül, amiből az emberi jogi diskurzus önmagában nem képes kihúzni.
Az emberi jogi aktivisták kreatívan alkotnak újabb és újabb "jogokat" (tiszta ivóvíz, jó oktatás, jó kormányzás, betegségmentesség, ingyen kultúra, ingyen gyógyszer, ingyen ellátás, stb.), ezek némelyike szép és jó tétel egy kívánságlistán (értsd: ha és amikor olyan jóléti helyzetbe kerül az érintett társadalom, akkor jó ötlet lesz megvalósítani), némelyike pedig teljesen észszerűtlen (pl. ingyen alapjövedelem, átgondolás nélküli abortusz, szabad eutanázia depressziós tiniknek), amit bármilyen jóléti helyzetbe kerülnénk is, rossz ötlet lenne bevezetni. Úgy tűnik, nincs mechanikus megoldó kulcs, amely az emberi jogi ötletek listája fölé tartva azonnal mutatná, melyik praktikus, melyik nem, így ezt egyenként kell mérlegelnünk, rengeteg körülményt és bonyolult gyakorlati következményt figyelembe véve.
A keresztények számára világos, hogy a földi élethez kötelességek is tartoznak, és hogy ezek teljesülése alapozza meg az emberi jogokat. Ahol nem teljesülnek a kötelességek, ott épp úgy nem érvényesülhetnek az emberi jogok sem, ahogy pénz nélkül nem tudunk bevásárolni. Egy ateista könnyen szimpatizál a jogaival, és nehezen a kötelességeivel (az állítólagos Isten követeli meg őket, tehát ha nem hiszek Istenben, akkor definíció szerint Tőle származtatott kötelességem sincs). Nem számol azzal, hogy a kötelesség => jog összefüggés egyetemes.
Vegyük észre, hogy pusztán a különböző emberi jogokkal ügyeskedve nem lehet leírni, hogyan működjön egy sikeres civilizáció. Példa: jó ötletnek tűnik, hogy legyen jogunk tiszta környezetben élni; ám ennek biztosításához vagy az kell, hogy mindenki tartózkodjon a szemeteléstől (kötelesség), vagy hogy valaki rendszeresen takarítsa el a szemetet (kötelesség). A kívánatos állapot nem fogalmazható meg csupán jogok formájában. (Jogunkban áll nem szemetelni - nem elég jó. Egyeseknek joguk van takarítani - ez sem.) Ami működik: környezetünk tisztán tartása kötelesség, amilyen mértékben teljesítjük, olyan mértékben biztosítható a tiszta környezetben élés joga. Hasonlóan, a párkapcsolati szabadság növelésének alapja, hogy a létszámfenntartás kötelessége bevándorlás nélkül teljesüljön – ateista körökben nem népszerű állítás, ám megkerülhetelen, és idén talán még nem visz el érte a gondolatrendőrség; a "szabadság hazájában" egy egyetemi tanárnak viszont már az állásába kerül.
A keresztények számára a kötelesség által megalapozott jog "anyanyelvi" összefüggés, a hitből és a közösségi mentalitásból adódóan magától értetődik. Az ateistáknak ellenben idegenül hangzik, ráadásul kényelmetlen is. Nagyon nem szeretnék érteni, hogyan lesz a kötelességteljesítés Isten-hit nélkül is mindenféle emberi jog alapja, ezért célszerű nulláról indulva, türelmesen elmagyarázni. Az úgy van, hogy mielőtt bevásárolni indulsz, pénzt veszel magadhoz... És nem úgy, hogy fogsz egy Büntető Törvénykönyvet, amelyben büntetendővé teszed a kötelességek, köztük az áruk kifizetésének említését.*
Keresztények és ateisták sok mindenről tudnak higgadtan értekezni egymással, de a kötelességek és jogok egyensúlya a következő évek asztalra csapós témája: vagy a keresztények teszik le a garast, hogy a kötelességeknek (PC ide, sértődés oda, emberi jogi tüntetés és szélsőségvád amoda) márpedig teljesülniük kell, vagy az ateisták csukatják le őket "gyűlöletbeszéd", "homofóbia", "rendszerellenes konzervatív szervezkedés", stb. vádjával.
*Megjegyzés: a "ne sértsd meg embertársaidat" szabály (politikai korrektség, PC) aszimmetrikus értelmezése a nyugati országokban a konzervatívok számára szinte kiüresítette a szólásszabadságot; ők nem sérthetik az álláspontjukkal mások érzékenységét, az övéket azonban bárki szabadon megsértheti. Belátható, hogy a szabály csak szimmetrikusan értelmezve hasznos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése