A köz jóléte 2. rész – Jogok vagy/és kötelességek?

Kell-e választanunk a jogok és a jólét között, avagy ez áldilemma?

A jogok ésszerű szintje felett a dilemma valós: az ésszerűtlen jogok ellentétben állnak a jóléttel, választanunk kell, hogy melyik számunkra a fontosabb. A jogok nem önmagukban értelmezhető fogalmak, a kötelességek teljesítése alapozza meg őket.

Milyen joga van az embernek háborúban? Semmilyen. Még az életéhez sincs joga, nem hogy máshoz. Jóléti helyzetekben már jobban érvényesülnek a jogok, de soha sem korlátlanul, és pláne nem kreatíve korlátlanul. Kifundálhatunk sokféle jogot, pl. hogy mindenkinek joga van jet-pack-kel repülni, feleségül venni az anyukáját vagy a házi kedvencét, hogy joga van a tenger alá költözni, vagy hogy joga van gyermekkel rendelkezni. Ezek a jogok népszerűek lehetnek, de – jelen jóléti viszonyaink közepette – megvalósíthatatlanok. Némely jogok jóléttől függetlenül megvalósíthatatlanok, mert feloldhatatlan érdekütközéshez vezetnének. (Pl. soha nem házasodhat bárki bárkivel, mert az elkerülhetetlenül a társadalom összeomlásához vezetne.)

Jólétet a kötelességek teljesítése teremt, csak ebben a háttérben lehet értelmesen jogokról beszélni. A jólét is csak ésszerű jogokra teremt lehetőséget. Hogy mi ésszerű, azt az érvek és ellenérvek határozzák meg. Az ésszerűség célszerű meghatározása: ésszerű az a jog, amely nem veszélyezteti a közösség sikerét és jólétét.

Ebből a definícióból következik, hogy az ésszerűtlen jogok ellentéten állnak a közösség sikerével és jólétével, ezért nem érvényesíthetők.

Egy emberi jogi igény megvalósíthatóságát két kérdést feltéve állapíthatjuk meg.

1. Teljesülnek-e a kért jogok megalapozó kötelességek?

2. A jog megadása veszélyezteti-e a közösség sikerét és jólétét?

Ha az első kérdésre igennel, a másodikra nemmel válaszolhatunk, akkor a jog biztosítható, sőt biztosítandó. Egyéb esetben azonban megtagadható, sőt megtagadandó. Pl.: a szegénységi küszöböt nem szabad olyan magas szinten meghúzni, hogy a szociális segély megközelítse a minimálbért, mert ez a munkavégzés (így a jólét) ellen hat. Senkinek nincs joga munka nélkül a minimálbért közelítő mértékű segélyre, ez a társadalom sikerét és jólétét veszélyeztetné. (Akkor sem, ha könnyfakasztó populista propagandaáradat ösztönözne egy ilyen ésszerűtlen intézkedésre.) Sőt álláspontom szerint senkinek sincs joga életvitelszerűen az utcán élni, mert ez korai halálhoz vezet, így embertelenség eltűrni. (Akkor is embertelen, ha különböző szervezetek óriási nyomást fejtenek ki a hajléktalanság intézményesítése érdekében, és közben demagóg-szégyentelen módon épp az emberségre hivatkoznak.)

A köz jóléte megköveteli, hogy a határozottan nemet mondjunk az ésszerűtlen, túlzó követelésekre, és hogy mindenkor elvárjuk a kötelességek teljesítését.

Lehet-e demagóg (jólétcsökkentő) módon hivatkozni a kötelességekre?

Folyt. köv.