Mitől átverés a gender

Népszerűtlenné teszem magam Szt. Gendert kritizálva – még megérhetem, hogy bal-lib vallásgyalázásért perbe fognak. Pedig Szt. Gender nem szent, hanem ártalmas átverés.

Képzeljünk el egy üzemet, ahol a dolgozók remekül érzik magukat, csak közben nem igazán termelnek. Nem fedezik a működési költségeiket. Az üzem évek óta veszteséges. Egy tenyérbemászó fickó figyelmeztet, hogy ebből baj lesz. Miért lenne? Mert az üzem tönkre fog menni. Na és? Miért baj, ha tönkremegy? Hadd menjen, megérdemli – mondják a dolgozók. Fő, hogy addig minél jobban érezzük magunkat. Miért kellene kitermelni az önköltséget? Ha az üzem tönkremegy, jön egy másik tőkés, majd annak dolgozunk.

Hasonló viselkedést vált ki a gendermodell a nyugati társadalmakból. Évek, sőt évtizedek óta nem születik elég gyerek a létszámfenntartáshoz. Statisztikailag egy nőnek átlagban 2,1 gyermeket kell vállalnia ahhoz, hogy a társadalom létszáma ne csökkenjen. Miért a nőnek, és nem a férfinak? Mert nála van a döntés. A férfiakban megvan a hajlandóság, hogy fejenként legalább 2,1 gyermeket nemzzenek, a nőkben viszont nincs meg a hajlandóság, hogy ezeket a gyerekeket meg is szüljék. Egyébként, a születési arányszámot nem a macsók mérik egy nőre vetítve, hanem a feministák is, ez az általánosan elfogadott módszertan.

Miért kellene fenntartani a társadalom létszámát? Többek között a nyugdíjak miatt: vagy az aktív dolgozók dobják össze az aktuális havi nyugdíjat, vagy felhalmozó nyugdíjrendszer esetén az aktív vásárlók dobják össze a felhalmozott javak havi hozamát. Más szóval, a felhalmozó nyugdíjrendszer nem kiút, ugyanúgy függ a társadalom létszámától, mint a felosztó-kirovó.

A társadalom létszámát azért is szükséges fenntartani, hogy a létszámfeszültség ne okozzon geopolitikai robbanást. A jobban népesedő országok előbb-utóbb elfoglalják az elnéptelenedő országokat. Ahogy egy társasházban a lassan kiürülő lakásokba beköltöznek a népesebb szomszédok. Ez egy természetes folyamat, viszont súlyos konfliktusokkal, megrázkódtatásokkal és egyéni tragédiákkal jár. A lakás/ország még nem teljesen üres, amikor elfoglalják. Ilyen az evolúció. A létszámfenntartással elkerülhetjük ezeket a tragédiákat.

Hogyan torzítja el az emberek tudatát a gendermodell? A gendermozgalom lényege, hogy a nőknek csak jogaik vannak, kötelességük meg egy sem. A jogok köre egyre bővül, a kötelességek pedig egyre könnyebben elhanyagolhatók. Az eredmény: irreális világlátás, felelőtlen viselkedés.

A férfiak körében is népszerű lenne az a modell, amely szerint joguk van minden este éjfélig sörözni a kocsmában, kedvükre nézni a focit otthon, függetlenül attól, mit szeretnének a többiek, dolgozni pedig egyáltalán nem szükséges. Ha a nő ezt szóvá teszi, rásütjük a bélyeget, hogy alávaló nősténysoviniszta. A gender ilyen mértékben irreális világlátást állított elő a női oldalon.

Ha el szeretnénk kerülni a társadalmi tragédiákat, meg kell találnunk a reális és kiegyensúlyozott világmodellt, amelyben mind a nők, mind a férfiak jól érzik magukat, és a társadalom is fenntartható. Egyelőre nincs ilyen modellünk, és a gender nem segít, hanem árt.

A női és férfi szerepek specializálódása evolúciós termék, a kultúránk sikerének eddigi záloga. Kisebb mértékben finomhangolható, de oda kell figyelnünk az eredményre. Ha elfogy a társadalom, akkor evolúciós értelemben kontraproduktívan viselkedünk, ki fogunk pusztulni. A helyünket átveszi egy evolúciós értelemben életképesebb kultúra – amely genderről vagy nem hallott, vagy tudatosan elutasítja azt. Az evolúciós specializáció úgy néz ki, hogy a nő gyermeket szül és nevel, a férfi nemz, eltart és véd. (Akinek nem tetszik, ne nálam, hanem az evolúciónál reklamáljon. Ki tagadná az evolúciót, és miért?) Ez a szerepmegosztás áll az eddigi civilizációs sikerünk mögött. Kisebb mértékben finomhangolható a megoldás, de csak úgy, hogy a civilizációnk legalább ugyanilyen sikeres maradjon.

Tegyük fel, zebra vagy, és zebrajogi szempontból úgy találnád igazságosnak, hogy minden zebrának szárnya nőjön, és oroszlánra vadásszon a levegőből. Rendben, az elmélet szép. Dolgozd ki a részteles megoldást, és győzd meg róla a többi zebrát. Ha nem sikerül, fogadd el, hogy nem lehet minden szépnek látszó elméletet megvalósítani.

Mi lehet a megoldás? Induljunk ki a férfiak példájából. Ha a bevett torz felfogás szerint a férfinek jogában áll naphosszat sörözni, meccset nézni, és nem dolgozni, akkor a férfitársadalom dolgozza ki az egyensúlyi elképzelést, amely igazságos módon biztosítja a családok megélhetését. Legyen egy összkép minden férfi fejében, ami nem kizárólag a saját önző, rövid távú jélétéről szól, hanem a közössége jólétére is kiterjed, mégpedig hosszú távon. Nem tud ilyet kitalálni? Akkor lássa be, hogy irreálisan gondolkodott, valójában nincs joga kocsmázni, meccsezni és lazsálni. Hasonlóképpen, amikor az a bevett felfogás, hogy a nőnek jogában áll dolgozni, érvényesülni, gyermeket vállalni meg nem szükséges, akkor a nőtársadalom dolgozza ki az egyensúlyi elképzelést, amely igazságos módon biztosítja a közösség fennmaradását. Azaz nőnként 2,1 gyermeket. Legyen egy összkép minden nő fejében, amely nem kizárólag a saját önző rövid távú jólétéről szól, hanem a közössége jólétére is kiterjed, mégpedig hosszú távon.

Figyeljük meg a fenti párhuzamban, hogy ami a férfinek a sör és a foci, az a nőnek a munka és karrier; ami a férfinek a nemszeretem munka, az a nőnek a szülés és nevelés. Érdekes és elgondolkodtató. A férfi át tudja passzolni a munkát a nőnek, ha már ennyire igényli, a nő azonban legfeljebb a gyermeknevelést tudja visszapasszolni, és sajnos az evolúció nem igazolja, hogy jó ötlet lenne a férfinevelés, illetve hogy sikeres közösségeket eredményezne. Mondhatjuk naivul, hogy ki kell próbálni a „tud ön teniszezni? – bizonyára, még nem próbáltam” párbeszéd mintájára, ám ebben a viccben a próba eredménye is benne foglaltatik.

Szintén érdekes a nő és a férfi stratégiája közötti különbség: a férfi aktívan önérvényesít; a nő passzív, a férfitól, illetve a férfin keresztül várja a megoldást. A férfi úgy kerül jól fizető szakmákba, hogy tudatosan jól fizető szakmát választ. A nőnél ez nem szempont, majd amikor kiderül, hogy rosszul fizetett szakmába került, a férfitól követeli az egyenlő bért. Csakhogy ha a takarítónőt úgy fizetik, mint a főorvost, összeomlik a gazdaság. Továbbá, ha a takarítás pénzes szakmává válik, akkor tudatosan oda oritentálódnak a férfiak, és a nők újra kiszorulnak a kevésbé pénzes szakmákba. A férfiak nem azért keresnek sokat, mert ez egy összeesküvés: a férfiak a piac szerinti magas fizetéseket célozzák meg, és nem a nőktől kérik el a pénzt. A nők ellenben a férfiakkal íratnák felül a piaci bérviszonyokat. Aki nőként sokat akar keresni, az kénytelen férfistratégiával érvényesülni, ami számos feminista példája szerint valahol mélyen élethazugság, nem használ a boldogságnak.

Raj Tamás néhai főrabbitól olvastam azt a gondolatot, hogy rossz irányba indult el az egyenlőségmozgalom, amikor azt kezdte követelni, hogy a férfihoz hasonlóan a nő is hadd rúgjon be cefetül, és hűtlenkedhessen szabadon. Ez mindkét nem rosszabbik énjét domborította ki. Az lenne a szebb megoldás, ha a férfi érezné ösztönözve magát, hogy józan és hűséges legyen, mint a nő. Nagy meglátás, mélységesen egyetértek Raj Tamással.

Azután, nem tapasztaltam még, hogy egy nő előretessékelt volna az ajtónál. Ami arra utal, hogy egyetlen nő sem gondolja komolyan az egyenlőséget. Úgy képzeli el, hogy a lovagvilág és a harcos nőjog egyszerre valósul meg. Övé lesz a toronyóra, láncostól. A férfi meg udvariasan cipeli utána a toronyórát, hiszen ez alapértelmezett, nem? Tudatosítandó, hogy a nemek egyenlősége azt jelenti, hogy az ajtónál nem a nőt, hanem az idősebbet tessékeljük előre. Ha a férfi az idősebb, akkor bizony a férfit. Ha a korkülönbség 5-10 évnél kisebb, akkor felváltva tessékeljük egymást előre, a kölcsönös udvariasság jegyében. Ha ezt tapasztalom rendszeresen női részről, akkor nyugtázom majd, hogy az illető érti, mi az egyenlőség.

Milyen lesz a megoldás? A részletekre a nőknek kell javaslatot tenniük (mivel ők akarják finomhangolni az evolúciós sikermedoldást, a férfaknak megfelel az evolúció), azután meg kell győzniük a férfiakat, hogy konszenzus alakuljon ki. Egyelőre annyit tudhatunk, hogy a megoldást bizonyosan nem gendernek fogják hívni, és a részletei nem hasonlítanak majd a gendermodellre.