Ilyennek nevezte Parti Nagy Lajos hazánkat. Felvetődnek logikai kérdések: ami EU-konform, az szoft lehet, de diktatúra semmiképp. Minden esetre, egy progresszív értelmiségitől "haladás", hogy pár év alatt Észak-Korea és társai felől eljutott Európáig az összehasonlításban.
Komolyra fordítva a szót: mi fájhat egy bal-libnek a mai Magyarországon? Alapvetően az, hogy a nemzet károsságáról és alávalóságáról alkotni nem lehet a nemzet által finanszírozva. Ez egyébként logikus, a graffitis sem állami festékkel fújja össze a középületek falát. A kulturális kormányzat viszonylag toleránsan pénzel vele szemben többé-kevésbé kritikus művészetet, ám a vele nyíltan és engesztelhetetlenül ellenségeset nem. Tényleg, miért tenné?
Parti Nagy szavai immár azt a belátást sejtetik, hogy a brüsszeli "Nagy Testvér" nem segít megdönteni a kormányt, a "sallerbe és kokiba" vetett remények alaptalannak bizonyultak, hiába könyörögtek ezekért a magyar bal-libek. Akit a régi idők iránt nosztalgiázva Nagy Testvérnek hittek, az a szabad világban inkább Oz, a nagy varázsló.
Hány év kell még, mire rájönnek, hogy szabadon alkotni mindenkor lehet - a saját pénzükből? A jó művészet lényegéhez tartozik, hogy 1. piacképes; 2. amennyiben nem, azt a piacképes részből keresztfinanszírozza a művész. Az állam pedig a szerinte kiemelten hasznos művekre adhat némi támogatást, ha épp jut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése