E blog régi mottója, hogy az észszerűség jóléthez vezet. Az észszerűség szeretete pedig értelmiségi párbeszédet teremt(hetne).
Képzeljük el, milyen jó lett volna, ha az ukrán és az orosz értelmiség meg tudta volna beszélni, mi a megoldás ahelyett, hogy háború indul. Milyen jó lenne, ha az izraeli és a palesztin értelmiség meg tudná beszélni, mi lenne a békés jóléti rendezés. Mennyivel olcsóbb és emberkímélőbb is lenne!
Ehhez képest sokkal könnyebb elképzelni egy magyar-magyar értelmiségi párbeszédet... ami mégsem akar elindulni. Vegyük át újra, mik az előfeltételek.
1. Legyen nemzeti minimum. Európa minden országában van ilyen, csak nálunk nincs. 2. Legyen liberális minimum. Európa minden országában van ilyen, csak nálunk nincs?
Az a helyzet, hogy a liberális minimum előfeltétele éppen a nemzeti minimum. Bizonyítás: ha a liberálisok mindent megkapnak, amit szeretnének, akkor támogatnák a nemzeti minimumot? Fenét. Örülnének, hogy igazuk lett, és kuss a nemzetieknek. Ha viszont a nemzetiek megkapnának mindent, amit szeretnének, támogatnák a liberális minimumot? Persze, hogy: ki ne szeretné a szabadságot, ha rendben érzi az egzisztenciáját?
A magyar-magyar konfliktus lényege nem a szabadsághoz, hanem a nemzethez való viszony. A nemzetiek szeretnének sok-sok szabad embert, aki szabadon (is) szereti a nemzetét. A liberálisok viszont csak a nemzet utálatára követelnek szabadságot, számukra elfogadhatatlan, hogy egy szabad ember egyben nemzetszerető legyen. Ugyanez nem (vagy legalábbis kevésbé) elfogadhatatlan egy francia, angol vagy olasz liberális számára.
E paradox helyzet vezet a mai idők meghatározó paradoxonához: a Fidesz-szavazók emberarcúbb kormányt érdemelnének; a Fideszt gyűlölők viszont pont ilyet, vagy még ilyenebbet. Azaz, lényegében a Fidesz-gyűlölők kultúraváltásán múlik, hogy emberarcúbb lesz-e a kormány.
Ami újabb érv az érdemi értelmiségi párbeszéd megkezdéséhez.
Mire várunk még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése