Magyarországról "menekülők" nyilatkoznak a hazai toxikus viszonyokról, ennek nyomán érdemes átgondolni, pontosan mi toxikus idehaza, a világban és a fejekben.
Úgy kezdődött, hogy Gy.F. "nyilvánosan elmondott igazságbeszéde" után toxikusan szétveregették a konzervatív tüntetéseket, a nemzetközi "közvélemény" toxikus hallgatása mellett. Négy évvel később az ellenzék átvette a kormányzást, és hamarosan toxikus új alkotmányt írt, amelybe toxikusan Isten és férfi-nő házassága került, meg toxikus hazaszeretet. E toxinok azóta is mérgezik hazánk svéd állapotok felé "haladó" értelmiségének lelkét.
Jövőre választás lesz, kampánytémaként újra előkerült a "toxikus" Magyarország és az "el kell innen menni, akár Észak-Koreába" panel. Vagy, mondjuk, át lehet települni egy svéd (olasz, spanyol, belga, francia, német, egyre hosszabb a sor) no-go zónába, és - a bandaháborúk szüneteiben - onnan posztolgatni a hiszékeny hazai közönségnek, hogy minden szipi-szuper.
Mi a tényleg bosszantó Magyarországon? Az, hogy a vonat felhőtlen időben sem pontos, nem szólva a felhősről. Hogy az osztrák GDP még mindig magasabb. Hogy a kormány hétről hétre újabb "hülyeségeket" talál ki, amik a forrongó nemzetközi helyzetben okosságnak bizonyulnak. Hogy a lakosságot vakmerőnek látszó húzásokkal fárasztja, amelyekről rendre kiderül, hogy egyszerűen csak bátor és célszerű húzások. Boldog nyugalmi helyzetben a miniszterelnök talán feladatot kereső Napoléonnak tűnne - ám ilyen helyzet a 2008-as hitelválság óta nincs, és nem is várható. Na, ez az igazán bosszantó: hogy a dicső elfoglaltságot kereső ember elé futószalagon érkeznek a testhez álló kihívások, melyeket brilliánsan kezel. Talán szólni kéne, regényt írni, színdarabot rendezni, kortárs tánccal jelezni az Életnek (Amerikának, Afrikának), hogy legyen már egy kis nyugi.
Milyen következménye várható a toxikusozásnak? 1. Visszarúg, mint túltolt biciklin a kontra. Nem lehet egyszerre menekülni és itthon aktivistáskodni úgy, hogy az hitelesnek tűnjön. 2. Aki tényleg elmegy, az értelemszerűen nem szól bele a hazai döntésekbe, ugye? Ha cél, hogy minél többen akarjunk "progressziót" a svéd állapotok felé, "menekülés" helyett érvelni kellene, hogy pontosan mi a jó a svéd állapotokban.
A kommunikációs stratégia, miszerint aki nem kér önként svéd helyzetet, az toxikus és (poszt)fasiszta irgumburgum-förmedvény, láthatóan döglött ló, nem kéne már sarkantyúzni... amennyiben számít a jó választási szereplés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése