Vélhetnénk, hogy a mai zűrzavaros és kinek-kinek a maga igazságát tiszteletben tartó világunkban megszűnt a tiszta erkölcsi álláspontok felvételének lehetősége. Tévednénk, mint az alábbiakban kiderül.
1. Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, Magyarországot kivéve a Nyugat egésze egyoldalúan Ukrajna mellett állt ki, ideértve az Oroszország elleni szankciókat és az Ukrajnának pénz-paripa-fegyver szállítását is. Az elhúzódó háború és a világ párhuzamos konfliktusai nyomán ez átgondolandóvá vált, ha másért nem, akkor az eszközök végessége miatt.
(Ha így mennek tovább a dolgok, Ukrajna teljesen lepusztul, Európa elszegényedik, még Amerika gazdasági sikereit is ellensúlyozza a megerősödő Kína és India, miközben Oroszország relatíve gazdagabb és sikeresebb lesz, a végtelenül tűrőképes népe és végtelen nyersanyagkészletei miatt. Vagyis, a nyugati álláspont Ukrajnán nem segít, Oroszországnak meg egyenesen használ.)
A magyar álláspont kezdettől eltér a fősodortól, az elnyomott kárpátaljai kisebbségünk miatt. Ukrajna támogatása a jelen konfliktusban azt jelentené, hogy támogatjuk az ottani magyarok további elnyomását, az anyanyelvhasználat korlátozását, a magyar iskolák leépítését és megszüntetését. Ezzel a lengyel útra lépnénk: a lengyelek cserben hagyták Ukrajna területén élő nemzettársaikat, amikor egyoldalúan az oroszok ellen foglaltak állást. Csak ők tudják, milyen érzés reggelente tükörbe nézni.
Az ukrajnai konfliktus elhúzódásával egyre világosabbá válik, hogy a magyar pozíció nem egyszerűen a kárpátaljai magyarokra tekintettel kialakított modus operandi, hanem egyúttal az egyetlen tisztán erkölcsös álláspont is. Miért?
Ukrajnából úgy lesz Svájc, hogy elkezdi tiszteletben tartani a kisebbségei jogait. Ezzel ugyanis kifogja a szelet az oroszok vitorlájából, nehezen tudnák indokolni, mit akarnak egy náluk jogállamibb államban "különleges művelettel" elérni. Paradox módon, Ukrajna Svájccá válásának fő akadálya éppen Ukrajna a maga korrigálhatatlan rövidlátásával: egy négyzetmillimétert sem enged a területéből, egyetlen kisebbségit sem hagy elnyomatlanul...
Egyedül a magyar álláspont mutatja világosan Ukrajna számára, merre van előre, melyik út vezet Svájc felé. Ekként a magyar álláspont az egyetlen erkölcsileg tisztességes, és nem mellesleg az egyetlen békés jóléti koncepció; minden más út az öldöklés és a pusztítás/pusztulás felé vezet.
2. Most, hogy a palesztinok egy része megtámadta Izraelt, újra Magyarország mutat erkölcsi példát a morális gondolkodás terén - mondjuk így - ellustult Nyugatnak. A nyugati véleményformálók jelentős része a palesztinok "jogsérelmeit" és a konzervatív izraeli kormány "hibáit" hangsúlyozza, kisebb részben idealizmusból, nagyobb részben a muszlim szavazatok praktikus megtartásáért. Csakhogy mi a palesztinok jogsérelme? Alapjognak tartják Izrael megszüntetését, e téren érzik sértve a jogaikat. Sőt alapjognak tartják a zsidók világméretű terrorizálását is, meg vannak bántva, ha ebben akadályozzák őket...
Amikor Magyarország a zsidó állam mellett áll ki, annak létezésre való jogát támogatja, miközben semmi jogosat nem tagad meg a palesztinoktól. Ezt megkönnyíti, hogy nem kell elvtelenül vadásznia a muszlim szavazatokra, mint megannyi nyugati pártnak. Nálunk nincs meghatározó méretű muszlim kisebbség, köszönhetően az elvben sokat vitatott, a gyakorlatban meg egyre inkább leutánzott magyar bevándorlásügyi álláspontnak.
Összegezve: a tömeges bevándorlást elutasító magyar álláspont megteremtette annak lehetőségét, hogy az izraeli-palesztin konfliktusban erkölcsileg helyes pozíciót vegyünk fel, míg a többi nyugati ország megfosztotta magát ettől, muszlimok milliói szorítják sarokba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése