Izrael nehéz helyzetben volt, van és lesz: már a cionista mozgalom fénykorában is úgy látták a kritikus zsidók, hogy a nyugati ellenérzések/üldöztetések elleni védelemként keleti hazát honfoglalni romantikus illúzió, csöbörből vödör lesz belőle. (Lásd pl. Jónás György: Beethoven maszkja, a 25. oldal táján.)
A palesztinok finoman szólva nem örültek Izrael létrejöttének, azóta is igyekeznek megsemmisíteni. E törekvés n. fejezete a jelen gázai konfliktus, ami már alapkérdéseket vet fel.
Az alapkérdésekre azonban jó válaszok nem léteznek, csak rossz vagy kevésbé rossz válaszok vannak: célszerű tudomásul venni, hogy Izrael mindenkor valamilyen szintű erővel tartható fenn, hiszen alapértelmezetten, a dolgok rendes menetében nem létezne. Ezért amikor a nyugati diaszpórában élő zsidó értelmiségiek a palesztinok mellé állnak, tulajdonképpen a dolgok rendes menete mellett foglalnak állást, vagyis hogy Izrael ne legyen. A logikájuk következménye, hogy Izrael megszűnik létezni.
Mivel az Izraelben élők döntő többsége ezt nem szeretné, mindig is alapvető nézeteltérésben lesznek a diaszpórában élő zsidókkal. Egyben az ortodox telepesekkel is, akik egy ószövetségi, mintegy tízszeres méretű Izraelt szeretnének. Ami kicsiben alig-alig életképes, nagyban majd az lesz? Egyáltalán, létszám híján kik fogják lakni? Ezekre a kérdésekre sincs válasz.
A palesztinok várható helyzetét egyszer már megvitatta a cionizmust alapító Herzl Tivadar Jónás György családtagjaival: Herzl szerint örülni fognak, hogy oázis lesz a sivatagból, jobban élnek majd, elfogadják az együttélést. A kritikus vélemény szerint pedig sosem fogadják el a helyzetet, és ugyanúgy, vagy még jobban, el akarják majd pusztítani a zsidókat, mint nyugaton. (Figyelemre méltó, hogy ez a beszélgetés 1930 táján zajlott, sok évvel a Holokauszt, és Izrael megalapítása előtt. Herzlt nem sikerült lebeszélni.)
A patthelyzetben alternatívát jelenthetne egy amerikai Izrael létrehozása pl. Montana állam területén vagy annak egy részén: viszonylag ritkán lakott, ám jó adottságú terület, így meglenne a diaszpórában üldözöttek mellett kiálló anyaország, mégpedig a jelenleg ott élők különösebb érdeksérelme nélkül. A montanai lakosság aligha indítana rendszeres rakétatámadásokat, hogy "felszabadítsa" magát a békés jólétben élés alól. Jegyezzük meg ugyanis, hogy a palesztinok nem fátumként, hanem a jólét elleni sorozatos lázadásaik és az engesztelhetetlen gyűlöletük eredményeként kerültek szegény, elnyomott helyzetbe. Az arab világon belül Izrael minizsebkendőnyi oázis, észszerű gondolkodással el is lehetne fogadni a létét... De hát, Herzlnek már anno előrejelezték, hogy az ott élők nem feltétlenül gondolkodnak - nyugati szempontból - észszerűen; ez mára adottsággá vált.
Vajon elfogadnák-e a telepesek Montanát új őshazának? Biztosan nem (a Sztálin által létrehozott autonóm területet sem vették át anno), de a telepesek a mai Izrael létét sem fogadják el, így ebben nem lenne különbség. Meg lehetne-e védeni Montana telepeseit a rakétáktól, terrortámadásoktól, vérengzésektől? Nem lenne rá szükség, Montana hűvös, békés terület. Ráadásul, az ószövetségi felfogás szerint a valódi Izrael nem világi mozgalom eredménye, hanem a zsidók által ma is várt Messiás állítja majd helyre. Azt meg Montanában is ki lehet várni békében, jólétben, biztonságban, nem?
Világos, hogy egy Szentföldön kívüli alternatív zsidó anyaország létrehozása nem a tökéletes megoldás. Ám az is világos, hogy a Szentföldön erővel fenntartott félkatonai állam sem az, mert egyre több, és nem egyre kevesebb, szenvedést okoz mindkét oldalon.
Irány Montana? Szóljon, akinek jobb ötlete van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése