Aki úgy vélekedik, hogy az éhség indokolhatja az élelmiszerlopást, az többre tartja a Társadalmi Igazság(osság)ot a mindenkori törvénynél. Ez nem csak haladó, hanem logikus nézet is, hiszen csak így rakhatjuk össze a törvények változásának logikáját: létezik a Társadalmi Igazságosságról egy intuitív érzet, és a törvény az idők során ehhez igazodik. Minél közelebb áll hozzá, annál inkább elismerik az emberek a törvény legitimitását. Ha a törvény erősen eltér a Társadalmi Igazságosság intuitív érzetétől, akkor változni fog, mert a közvélemény nyomása megváltoztatja.
Aki nem fogadja el az éhséget lopási indokként, az pedig a formális Törvényt tartja mindennél fontosabbnak akkor is, amikor a forma ellentmond a tartalomnak. Ez visszaélés a józan ésszel. Ha a törvény formája mindennél fontosabb lenne, akkor a világ legelső ősemberhordájának szabályai definíció szerint máig hatályban maradtak volna, mivel soha senki nem tudta volna őket megváltoztatni. Az, hogy a törvény megváltoztatható, ráadásul a Társadalmi Igazságosság érzete alapján, bizonyítja, hogy a Társadalmi Igazságosság érzete a legmagasabb szabályalkotó szempont a világon, legalábbis emberi nézetben nem tudunk ennél magasabb szempontot.
Érdemes a törvényesség kereteiről gondolkodva számot vetni a Társadalmi Igazságosság intuitív érzetével.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése