2016. szeptember 23., péntek

Mohamed mint Napoléon

A Koránt olvasgatva megfigyelhetjük, hogyan hatalmasodik el Mohameden a Napoléon-komplexus.

Senki nem vitatja, hogy Napoléon zseniális katona és hadvezér volt, ezt a bőrükön tapasztalták a korabeli Európa uralkodói. Napoléon azonban többre, globális „felvilágosult" értékrendre vágyott, ezt akarta a hódításaival elterjeszteni. A francia forradalom vérengzései után először rendett tett, majd megkezdte a forradalom - szerinte - vívmányainak terjesztését. Ő vezette be a polgári házasságot, ő oldotta fel a társadalmi korlátozások alól a zsidókat, ő kezdte szétválasztani az állami és az egyházi hatalmat. Ténykedését eleinte lelkesedés fogadta, az elavult feudális, rendi társadalmakra ráfért némi reform. Aztán viszont belefásult, belefáradt a közvélemény a csatározásba, és hosszú távon Napoléon több problémát teremtett, mint amennyit megoldott. Csak egy a sok közül: Napoléon hozta létre az első világháború felé sodródó „nemzetek Európáját". Amekkora egyetértés van a tehetsége dolgában, akkora az egyetértés a személyiségproblémái kapcsán. Nem véletlenül neveztek el róla elmebetegséget.

Mohamed idejében a tudósok még nem gondolkodtak rendszerezetten a jellemhibákról, utólag viszont elég világos, hogy Mohamed is napoléoni ívet járt be a Korán diktálása során. Először lelki értékeket fogalmaz meg (pozitív), és szidja a lelki értékek ellenzőit (negatív). A szenvedés válogatott fajtáival fenyegeti őket (erősen negatív), majd a társadalmi együttélésre vonatkozó szabályzatot készít (pozitív, bár némileg nonszensz abban a korban újra feltalálni a meleg vizet). A szabályzatot és a lelkiséget azonban a kortársak elutasítják, erre Mohamed haragra gerjed, új diktálásaival átírja a történelmi-vallási hagyományokat, minden másként gondolkodót felkoncolással fenyeget (v.ö. Robespierre és Szálasi napi parancsai), és hadjáratban végez az ellenfeleivel. Mohamed esetében még az sem egyértelmű, hogy kezdeti lelkisége valódi érték-e, vagy az elhatalmasodó elmebaj csírája. Vizsgálandó kérdés. Az viszont egyértelmű, hogy Mohamed egyetlen problémát sem oldott meg, ellenben sok új problémát hozott létre.

Aminek nekitámadt, de értelmetlenül: szerinte Isten nem kérhetett Ábrahámtól valódi emberáldozatot Izsák személyében. Nem is kért, hiszen Izsákot Isten adta Ábrahámnak. Ábrahám legfeljebb szomorkodott, amikor visszakérte, de belenyugodott, hogy végül is jogos (lenne). Ez a megalázkodás lett a Szövetség, az Ígéret, az Áldás, a Tíz parancsolat és az egyetemes erkölcsi rend alapja. Mohamed egyszerűen nem értette a történet lényegét, a maga leegyszerűsített értelmezését akarta orvosolni, amikor átdiktálta Izsákot Izmailra, amitől a történetnek immár se füle, se farka.

Mohamed ugyancsak felháborodott azon, hogy Istennek állítólag van fia, Jézus. Minden ép eszű ember tudja - így Mohamed -, hogy ez abszurd. Ezért átdiktálta Jézus életét is, beépítette egy ezoterikus-szinkretikus költeménybe, amelyet gazdagon megtűzdelt sokkal nagyobb abszurditásokkal, mint amiből kiindult. Természetesen Jézus helyzetét sem értette meg, nem tudta, hogy a judaizmusban mi a Messiás szerepe (t.i. hogy a Messiás judaista nézetben sem egyszerű halandó). Mohamed ugyanis sem írni, sem olvasni nem tudott, sem a Bibliát nem ismerte, sem a judaizmus, sem a kereszténység lényegét nem látta át. Leragadt a szűk arab törzsszövetségi szinten, és innét tört napoléoni célok felé. Technikailag sikerrel, hiszen a követői óriási területeket igáztak el, ma már kétmilliárd embert tartanak rettegésben és szellemi rabszolgasorban. További 500 millió meg előlük menekül. Lényegében azonban sikertelenül, mert a rettegő gondolatrabszolgák nem élnek jólétben, és a keresztény civilizáció kapuit döngetik - a jólétért. Ránk vár a hálátlan kommunikációs feladat, hogy közöljük: azt a kudarcot, amiben élnek, Mohamednek köszönhetik, menjenek szépen haza, és kövessék Jézust, hogy nyugati jólétben éljenek ők is.

Nem ártana, ha ezt maga Mohamed kezelő orvosa jelentené be, de neki sajnos nem volt ilyen, így a záró jelentését nem olvashatjuk el. Nekünk kell kitalálnunk - természetesen a Koránt figyelmesen tanulmányozva - hogy vajon mit írt volna a pszichiáter Mohamed záró jelentésébe. Jó olvasást, jó gondolkodást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése