2017. április 26., szerda

Milyen az illiberális demokrácia?

Az úgynevezett lex CEU kiszámított provokáció: a Fidesz felkéri a politikai ellenfeleit, hogy hergelődjenek fel, csapjanak jó nagy zajt, tegyék magukat nevetségessé, járassák le az álláspontjukat, és növeljék a Fidesz népszerűségét, elfogadottságát, választási esélyeit. A politikai ellenfelek látszólag készségesen engedelmeskednek. Észbontó: látszólag megbomlott az eszük. Minél nagyobb a felzúdulás, annál jobb a Fidesznek, és annál rosszabb a zúdulóknak. Tényleg ennyire buták? Vagy nagyon okosak, és a számomra felfoghatatlan szuperintelligens stratégiájuk részeként dolgoznak azon, hogy jövőre is a Fidesz nyerje a választásokat? Nekem úgy tűnik, hogy nincs szuperintelligens ellenzéki stratégia, mindössze úgy táncolnak, ahogy a Fidesz fütyül. A Fidesz belengeti nekik a botra kötött répát, ők meg mennek az elérhetetlen répa után, szemellenzősen.
Az ellenzékhergelés része, hogy Magyarország – a múltkori tusványosi beszéd óta – illiberális demokrácia lenne: „Nálunk Közép-Európában az a szokás, hogy ha a liberálisok nem nyernek, akkor azt kiáltják, hogy nincs demokrácia. Mi azt gondoljuk, hogy ettől még van demokrácia. Az illiberális demokrácia az, amikor nem a liberálisok nyernek”.
Mármost, illiberális demokrácia nincs, mert feloldhatatlan ellentmondás. Egy diktatúra kisebb-nagyobb mértékben illiberális, máskülönben a nép akaratából átalakulna demokráciává. Egy demokrácia azonban némileg (mértéktartóan) liberális akkor is, amikor épp nem a liberálisok nyernek. Az „illiberális” nem a megfelelő szó, le kellene róla szállni.
Értelmezzük a liberalizmust. Minden -izmus túlzás, egy ideológia szélsőségig vitele. A nacionalizmus a természetes hazaszeretet abszurd és ártalmas szélsősége. Aki szereti a hazáját, nem akar neki ártani, tehát nem lehet nacionalista. A szélsőség ellentéte nem az ellenkező szélsőség, hanem a kiegyensúlyozott, mértéktartó ésszerűség. A nacionalizmus ellentéte nem az antinacionalizmus, hanem a mértéktartó hazafiság, amely használni akar a hazának, és nem ártani. (V.ö.: Jóból is megárt a sok.) A liberalizmus a természetes szabadságszeretet abszurd és ártalmas szélsősége. Aki szereti a szabadságot, nem akar ártani neki, tehát nem lehet liberális. A szélsőség ellentéte nem az ellenkező szélsőség, hanem a kiegyensúlyozott, mértéktartó ésszerűség. A liberalizmus ellentéte nem az illiberalizmus, hanem a mértéktartó szabadságszeretet, amely használni akar a szabadság ügyének, és nem ártani neki. (V.ö.: Jóból is megárt a sok.)
Francis Fukuyama amerikai politológus egyik könyve (A történelem vége – Az utolsó ember) alapján terjedt el a nézet, hogy a demokrácia kizárólag liberális lehet, másképp nem demokrácia. Fukuyama azonban ésszerű gondolkodó, az utóbbi időben ő is fejlődött. Már nem gondolja, hogy a demokrácia kizárólag a szabadságszeretet abszurd, szélsőséges fokozatára épülhet – csak az emberiség egyszerű panelekben gondolkodni szerető része még nem tudatosította Fukuyama szellemi fejlődését. Értelemszerű, hogy a demokráciához szabadság kell, de az is értelemszerű, hogy a túlhajtott szabadság megöli a tényleges szabadságot és demokráciát. Ha pár éve nem tör ki a liberális „arab tavasz”, akkor ma nincs káosz Közel-Keleten. Igaz, Kaddhafi és társai hatalmon maradnak, ami csípné az überliberálisok szemét. Másrészt ma nem működhetne rabszolgapiac Tripoliban, mert az abszurd liberalizmus nem öli meg a jóléti szabadságot. Sőt, liberalizmus okozta káosz nélkül ma Iszlám Állam sem lenne, és nem létezne a kemény vitáink tárgyát képező menekülthullám. A túlhajtott szabadság mindig átcsap az ellenkező végletbe, ezért káros! Fukuyama már elhatárolódott a korábbi modelljétől, belátta, hogy amennyiben egy kultúra egyáltalán eljut a demokrácia mai amerikai fokozatáig, ezt hosszú belső érés és fejlődés előzi meg, ami kívülről nem erőltethető. Ide csak önerőből lehet eljutni, sok-sok belső többségi döntéssel. Az általános jóléthez kell szabadság, az eszement szabadság viszont tönkreteszi a jólétet. A világ politikai közvéleménye Fukuyamától értesült 1980 táján, hogy a demokrácia „szükségképpen liberális”. Ideje felzárkózni a forrás mai álláspontjához, miszerint tapasztalati adataink szerint, 2010 tájától a demokrácia mégsem szükségképpen stréberül liberális.
Mi Magyarország, ha nem illiberális? Többségi döntésekkel működő jóléti demokrácia. Nyugodtan hozzátehetjük, hogy keresztény alapokon álló jóléti demokrácia, de mivel egész Európa keresztény alapokon áll, ezzel nem mondunk újdonságot. Nem csak az összes európai királyságot és demokráciát, hanem az Európai Uniót is kereszténydemokraták alapították.
Ha valahogy meg akarjuk fogalmazni a Magyarország és az Unió egésze között kétségkívül létező különbséget: az Unió olyan kereszténydemokrata projekt, amelyet az utóbbi időben eltérítettek a liberálisok; az európaiak ma úgy táncolnak, ahogy a liberálisok fütyülnek, ami – pl. nem integrálódó „menekültek” millióival, kalifátust építő párhuzamos társadalmakkal – veszélyezteti az emberek jólétét. Magyarország pedig olyan kereszténydemokrata projekt, amelyben a kereszténydemokraták nem adták át az irányítást a liberálisoknak; a magyar liberálisok ma úgy táncolnak, ahogy a kereszténydemokraták fütyülnek, ami növeli az emberek jólétét.

2 megjegyzés:

  1. Összeszedett a levezetés... de a végéről azért nem maradhat el a 'sorminta : )
    Ahogy a matek felelésnél mondta a tanár: jó a levezetés, még a végkövetkeztetés is megállja a helyét matematikailag, de ettől még nem feltétlenül szeretjük az eredményt... ami azért -lássuk be - egy icipicit sántikál.

    Tetszik, amit a fejlődésről írsz.

    Találóan és korrekten fogalmazod meg - már ha elfogadsz szerénységemtől ilyes elismerést -, hogy a szélsőségeknek nem az ellen-szélsőség az ellentéte, hanem a bölcs középút.

    A középút pedig a kompromisszumok által jön létre, a kompromisszumok feltétele pedig technikailag a szélsőségeket kiküszöbölő, fékekkel és ellensúlyokkal megtámogatott, kiszámítható, megvesztegethetetlen és szenvtelen államhatalom ... talán éppen ez hiányzik a fenti levezetésből?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem semmi sem akadályozza az ellenzéket, hogy alternatívaként felkínáljon egy általad hiányolt állammodellt. Más kérdés, hogy Madách falanszterén kívül létezik-e egyáltalán ilyen állam, és ha igen, hol.

      Törlés