2016. szeptember 1., csütörtök

A furfangos vallásfikciók szövedéke

...időnként fölfeslik valahol, és ilyenkor bepillanthatunk a nyugati civilizációt már-már ellehetetlenítő kitalációkat szövögetők műhelyébe.

A The Times szerint a muszlimok aggódnak, nehogy idén szeptember 11-re essen Íd al-Adhá, az Áldozat napja, mert a többségi társadalom még félreértené, hogy mit ünnepelnek. E napon azt ünnepli az iszlám világ – folytatja a „tájékozott" napilap –, hogy Ábrahám Isten utasítására kész volt feláldozni a fiát, Izsákot.

#@*!?

Szalonképes változatban: pontosan hogy tetszenek ezt gondolni? Nem tetszettek olvasni a Korán ide vágó szakaszait?

Mohamed szerint ugyanis egészen másként zajlott a Bibliában olvasható történet: Ábrahám az idősebbik fiát, Izmailt akarta feláldozni, aki – mintegy véletlenül – az arabok ősatyja. A „próféta" politikai céljai szerint átalakította a több ezer éves történetet. A Biblia szerint Ábrahám elbocsátja egyiptomi szolgálóját, Hágárt és tőle származó fiát, Izmailt. Felesége, Sára meddőnek tűnt, ezért Ábrahám ókori sivatagi szokás szerint a szolgálóval nemzett utódot. Később viszont Isten ígérete szerint Sárának is gyermeke született, akit Izsáknak neveztek el. A gyermekes Sára immár „jogosan" féltékeny Hágárra, és elűzeti Ábrahámmal. Mai szemmel ez nem szép tett, meg is lett a büntetése.

Isten később arra kéri Ábrahámot, hogy áldozza fel Izsákot „az Úr adta, az Úr elvette" filozófia jegyében, na meg a térség birodalmaiban trendi emberáldozat mintájára. Ábrahám elvben kész erre, de Isten – Gábriel angyal által – az utolsó pillanatban közbelép, és megakadályozza az emberáldozatot. A történetnek az eredeti változatban legalább két tanulsága van: 1. Istennek nehéz körülmények között is engedelmeskedni erény, jutalmat érdemel: Ábrahám, Izsák és leszármazottai ezért részesülnek különleges áldásban; 2. (a sumérok, kelták, vikingek, aztékok, maják, inkák, egyes észak-amerikai indiánok, afrikaiak, óceániaiak és más perverz idióta társadalmak elképzeléseivel szemben) az egyetlen igazi Isten nem akar emberáldozatot. Ízlelgessük néhány pillanatig az ókori judaizmus erkölcsi hozzáadott értékét, és döbbenjünk rá, milyen fantasztikus forradalmi újítás ez az emberiség történetében!

A Mohamed által előadott változatnak ellenben nincs értelmes tanulsága, sőt. A „próféta" azt állítja, hogy Ábrahám, Izmail és a tőle származó arab nép évezredek óta hisz az egyetlen igaz Istenben. Ám mivel közben a Kába-kő nevű meteoritot is imádták, Isten kegyesen megengedi nekik, hogy ezt a jövőben is folytassák. Mármost, az ember vagy igaz monoteista, és nem imád Kába-követ, vagy imádja a Kába-követ, és nem állítja, hogy igaz monoteista lenne. Mohamed feloldhatatlan ellentmondásba keveredik, a saját szavaival hazudtolja meg magát. Nincs okunk a Bibliával szemben elfogadni az általa kitalált változatot.

Élénk fantáziájú, erőszakos politikai vezető volt ő, aki maga barkácsolta mítosszal tört világuralomra. Az Íd al-Adhá keretében ezt a történelemhamisításra alapuló törekvést ünneplik a követői. Különös, hogy még a brit konzervatív The Times is asszisztál ehhez. Megnéztem a vonatkozó Wiki oldalakat: vagy gondosan hallgatnak róla, hogy Izmailról van szó, vagy eldugják ezt a tényt az apró betűs részbe. Így szövődik a fortélyos fikció, hogy az iszlám állítólag toleráns, békeszerető, és hogy minden vallás egyenlő. Korántsem. Ha az iszlám egyenlővé szeretne válni, le kellene mondania a bibliai hagyomány önkényes átírásáról, amivel persze megszüntetné a létalapját.

Az alábbi levelet írtam a The Times-nak:

Sir,
Your article of August 30 on Islam's Eid Al-Adha (Muslims fear Eid will fall on September 11) contains a serious error. It claims that the Day of Sacrifice celebrates Abraham's willingness to sacrifice his son Isaac. Actually, Muhammad reshaped the Biblical story and said Abraham was about to sacrifice his older son Ishmael (the son he had with Hagar, the Egyptian handmaid). Crucially, Jews are descended from Isaac and Arabs think they are descended from Ishmael. Muhammad had an obvious reason for favouring his kith and kin by altering what in his day was already a time-honoured Biblical story, but I don't think he had a valid spiritual reason for doing so. He goes on to assert that Arabs are the only people of true original monotheistic faith, even though they worship the Kaaba on the side, a practice he suggests the one true God condones. A dispassionate observer might spot an irreconcilable contradiction between these claims: you are either monotheistic and don't worship the Kaaba, or you worship the Kaaba and do not claim to be monotheistic (unless you think God came down to, and stayed on, Earth in the shape of a stone). This raises reasonable concerns about Muhammad's credibility, and the concerns are not resolved by the assertion that the Kaaba is no longer actually worshipped after Muhammad – the problem is how and why it could possibly have been worshipped by allegedly true believers in the one God UNTIL him. Whatever drove him to single-handedly overrule centuries-old authoritative written sources, to invent an inconsistent God-and-Kaaba model that flies in the face of ethnographic record, and to turn it against Jews, Christians and all non-Arabs is unlikely to have been tolerance or a desire for peace. While many – especially those who do not read the Quran – may disagree with this assessment, they will probably agree that any coverage of Islam should be factual. As a matter of fact, Eid Al-Adha celebrates the alleged illegitimacy of Western civilisation and glorifies Ishmael's descendants' claim to world domination. Let us face the inconvenient fact that Islam is ultra-radically different from our notions about Isaac's role, about reasonable individuals' right to bend the Bible, and about faith and society in general.

(Tisztelt Szerkesztőség! Augusztus 30-i cikkük az iszlám Íd al-Adhá ünnepről (A muszlimok attól tartanak, hogy az Íd szeptember 11-re esik) súlyos tévedést tartalmaz. A cikk szerint a muszlimok az Áldozat napján azt ünneplik, hogy Ábrahám kész volt feláldozni a fiát, Izsákot. Valójában Mohamed átalakította a bibliai történetet, azt állította, hogy Ábrahám az idősebbik fiát, az egyiptomi szolgálótól, Hágártól származó Izmailt készült feláldozni. Döntő tényező, hogy Izsák leszármazottai a zsidók, Izmail leszármazottai pedig - hitük szerint - az arabok. Mohamednek tehát nyilvánvaló oka volt az atyafiai javára megváltoztatni az ő idejére már réges-régen köztiszteletben álló bibliai történetet, de nem gondolom, hogy ez érvényes lelkiségi indok lett volna. Azt is állítja ugyanis, hogy az arabok az igazi egyistenhit népe, miközben mellékesen a Kába-követ is imádják, és szerinte az egyetlen igaz Isten jóváhagyja ezt a gyakorlatot. Egy higgadt megfigyelőnek feltűnhet az állítások közötti feloldhatatlan ellentmondás: az ember vagy monoteista, és nem imádja a Kába-követ, vagy imádja a Kába-követ, és nem nevezi magát igaz egyistenhitűnek (hacsak nem véli úgy, hogy Isten kő formájában eljött a világba, és benne is maradt). Ez ésszerűségi aggályokat vet fel Mohamed hitelességével kapcsolatban, és az aggályokat nem oszlatja el az az állítás, hogy Mohamed óta már nem imádják a Kába-követ – az a gond, hogy miként és miért imádhatták az állítólag egy Istent imádó igaz hívők MOHAMEDIG. Bármi is indította őt arra, hogy egymaga hatályon kívül helyezze a sok évszázados mértékadó írott forrásokat, kitaláljon egy ellentmondásos és néprajzilag is cáfolt Isten-Kába-kő modellt, majd azt a zsidók, keresztények és minden nem arab ellen fordítsa, az indíték valószínűleg nem a tolerancia és a békevágy volt. Sokan – főleg akik nem olvassák a Koránt – talán nem értenek egyet ezzel az értékeléssel, de azzal valószínűleg igen, hogy az iszlámról szóló tudósítások legyenek tényszerűek. Ténykérdés, hogy Íd al-Adhá napján a nyugati civilizáció állítólagos illegitimitását ünneplik, és Izmail leszármazottainak világuralmi igényét dicsőítik. Nézzünk szembe a kellemetlen ténnyel, hogy az iszlám ultraradikálisan eltér az Izsák szerepével, az ésszerű egyének Biblia-ferdítési jogával, valamint általában a hittel és a társadalommal kapcsolatos elképzeléseinktől.)

8 megjegyzés:

  1. Csak a pontosság kedvéért: a Koránban nem szerepel Izmail, mint áldozat, csak "egy szelíd fiú" van említve ebben az összefüggésben. A hadíszokban szerepel Izmail egy a bibliaihoz igen hasonló történetben, viszont a hadíszok ellentmondásosak ebben a kérdésben, mert több változatban Izsák neve szerepel áldozatként. Viszont az iszlám közfelfogásban valóban az Izmail-verzió van elterjedve, úgyhogy lényegileg igazad van.

    A Kába-kő elnevezés viszont helytelen, mivel a muszlimok által tisztelt Fekete Kőre épült szentélyt hívják Kábának, és nem magát a követ. Lehet, hogy ez szőrszálhasogatásnak tűnik, de ha már önjelölt iszlám-szakértőnek állsz, akkor ilyen kis részletekre is figyelj oda légy szíves!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És hogy a Fekete Kő tisztelete mennyire áll ellentmondásban a monoteizmussal, hát, a muszlimok azt mondanák, hogy sokkal kevésbé, mint a Szentháromság-koncepció. A Fekete Követ isteni jelként tisztelik, és nem imádják, és ebben a tiszteletben nincs semmilyen teológiai ellentmondás (iszlám szempontból legalábbis). A Szentháromság elképzelés monoteista szemszögből viszonyt tényleg felvet ésszerűségi és hitelességi aggályokat. Jézus nem beszélt Szentháromságról.

      Törlés
    2. Nagyon jó, hogy ezeket felveted, az általam olvasott Korán-fordításban szó szerint Izmail szerepelt, nyilván te egy másik helyet néztél.

      A Kába-kő kapcsán nem az a kérdés, hogy Mohamed után mit magyaráznak vele kapcsolatban, vagyis hogy nem is imádják. Ez lehetséges, Mohamed után.

      Előtte viszont nagyon is imádták, Allahot meg nem. Másképp Mohamed eljövetelének még annyi értelme sem lett volna, mint amennyi Allah bevezetésével lett. (Ha eleve imádták volna Allahot, akkor mi a szerepe Mohamednek? Láthatóan nem imádták Allahot a Kába-kő mellett, ezt újította Mohamed. Mohamed után meg próbálják letagadni a Kába-követ, ami nehéz feladat...) Az iszlám egy széteső történet.

      Törlés
    3. Add meg légy szíves a szúra-ája megjelölést, hogy utána tudjak nézni!

      Az iszlám felfogás szerint csak egy eredeti vallás van Ádám és Éva óta, és ez az iszlám (csak Ádám és Éva még nem így hívta). Időközben mindenféle elhajlások történtek, ilyen volt a Kába-kultusz is. Mohamed ezért eleinte szembefordult a kultusszal, majd később, hogy megnyerje magának a mekkai elitet (akiknek komoly bevételi forrás volt ez a kultusz - és még ma is az) megfelelő magyarázatokkal körítve beépítette a rendszerében a kultuszt. Ez teljes mértékben politikai húzás volt (mint a zsidókkal való szembefordulás is), nem pedig teológiai. De hát az iszlám ugyanannyira politika, mint amennyire vallás.

      Törlés
    4. Nem véletlenül olyan áttekinthetetlen a Korán, nehogy csak úgy át lehessen tekinteni. Megkeresem a vonatkozó helyet.

      Törlés
    5. Megnéztem a vonatkozó részt (37. hadisz 100-112. vers), tényleg nem szerepel benne szó szerint Izmail neve, de a diktálás menetéből világos, hogy Ábrahámnak az Izsák előtti fiáról van szó, a Hágárral nemzett Izmailról, aki a feláldozásra készülés pillanatában már nagy kamasz. A muszlim értelmezések odateszik ilyenkor zárójelben, hogy (Izmail).

      Mohamed verziójában Ábrahám álmot lát a feláldozásról, megkérdezi Izmailt, hogy mit gondol, ő pedig azt mondja, hogy Allah segítségével ő bizony állhatatos lesz, ha Ábrahám teljesíti a parancsot. Ábrahám hozzá is fogna, amikor Isten leállítja, és jutalmul bejelenti neki Izsákot. Ennek persze így semmi értelme, de segít feloldani Mohamed lelkében a felháborodást, hogy Isten emberáldozatot kérne... Holott Izsák esetében a dolog értelmes, az Úr adta, az Úr vissza is veheti, és ezt Ábrahám is így látja.

      Mohamed pszichiátriai eset volt, egyre jobban beleélte magát a spiritizmusba. Egyfajta szikretista ezotériát művelt, amivel nincs hatalmas gond, míg egyéni hobbi marad, és van kezelő orvos. Csakhogy a képzelgés ez esetben erőszakos hódítások és - nyugati szemmel - perverz társadalmak ideológiájává vált. A 37. hadisz késői diktálás, az életművön jól végigkövethető a fokozódó elmebaj. Mohamed eleinte csak a hitre buzdít és a hitetleneket szapulja, majd macsó szabályokat ad, majd amikor több helyen is elutasítják, dühében elkezdi átírni mindenki (évezredek óta írott) hagyományát, és halállal fenyegetni a másként gondolkodókat. Ezen a ponton kellett volna ráadni a kényszerzubbonyt, beadni a nyugtató injekciót, és irány a gumiszoba, ha az ókori sivatagban létezett volna ilyen ellátás. Ma már létezik, és a jólétünk érdekében célszerű kimondani, hogy Mohamed bizony elmekórtani eset volt, a közveszélyes fajtából.

      Törlés
    6. Hűha, hát kevered a Koránt és a hadíszokat! Amiről itt írsz, az a Korán 37. szúrájának 100-112. ájája. A hadísz teljesen más tészta, abból több változat van, már a szunnita és a síita hadíszok is eleve különböznek. Írtam is, hogy a hadíszokban több változatban van meg a történet, hol Izsák, hol Izmail nevével.
      A Korán szövegéből pedig nem egyértelműen következtethető ki az időrendiség, mármint hogy Isten az áldozat leállítása után jelentené be Ábrahámnak Izsák születését. A szövegben ugyanis múlt idő van (és megáldottuk őt Izsákkal...)

      Nekem egyébként semmi gondom azzal, hogy véleményt formálsz Mohamedről és az iszlámról, csak akkor már törekedj annak pontosabb megismerésére, különben súlytalan lesz a véleményed!

      Törlés
    7. Köszönöm a terminológiai pontosítást, igazad van, a jövőben majd igyekszem pontosabban fogalmazni. A lényeggel viszont mintha egyetértenél, és ez nem súlytalan tény.

      Törlés