A közügyek logikája: szeptember 2015

2015. szeptember 30., szerda

A befogadási dilemma

Minden szeretetcselekedet célja, hogy jobbá tegye a világot. A világot rosszabbá tevő szeretetcselekedet nem valódi szeretet. Kant remek fejtegetéseket írt a témáról egyetemes erkölcsi szabályokat keresve. Levezette például, hogy a hazugság aláássa az emberi bizalmat, ami csökkenti az emberiség jólétét, ezért kell mindig, minden körülmények között igazat mondani. Immanuel kissé vonalas, szögletes ember volt, nem tűnt fel neki, hogy a rosszkor, rossz helyen, rosszul kimondott „igazság" akár ronthatja is a világ állapotát azzal, hogy felesleges konfliktusokhoz vezet. Kant alapvető megközelítése azonban érvényes: minden tettünk következményeit mérlegelnünk kell, mielőtt cselekednénk.

Fokozottan érvényes ez a mai menekülthelyzetre. Amikor az egyiptomi (kopt) és szír keresztények Kr.u. 630 táján szövetkeztek Mohamed követőivel Róma és Bizánc ellen, aligha gondolták, hogy 1400 évvel később már nem ők lesznek a többség. Rémálmaikban sem sejtették, hogy elnyomott, sanyargatott kisebbségként tengődnek majd a saját hazájukban, rettegve az életükért.

A történelmi tényekhez tartozik, hogy hamarosan rájöttek ők az iszlámban rejlő veszélyre, a koptok a következő évszázadokban többször is lázadtak a muszlim uralom ellen, de sikertelenül. Akkor már késő volt, szövetkezés előtt kellett volna gondolkodni. A más kultúrájú embertömegek befogadása kockázatos lépés, a befogadó kultúra megszűnésével, pusztulásával fenyeget.

Ma még kevés európai látja úgy, hogy az iszlám valami teljesen más, teljesen kultúridegen dolog. Pedig érdemes megfontolni, hogy a muszlimok egészen eltérő értékrend szerint élnek: „másként" (elképesztő kőkori stílusban) gondolkodnak a nők és gyermekek helyzetéről, a vallás helyéről a közéletben, a jogról (ideértve az emberi jogokat is), az igazságosságról és az optimális társadalmi rendről. Milyen esélyegyenlőségi beszélgetést lehet folytatni egy olyan muszlim férfival, aki szerint a nő nem férfi, azaz nem ember, és erről nem nyit vitát? Miféle demokráciát lehet építeni olyanokkal, akik önként és dalolva kalifátust akarnak? Az iszlám az európai fasizmushoz/nácizmushoz áll a legközelebb, nem tűr másként gondolkodást, ellenzékiséget, műveltséget, filozófiát, kulturális örökséget, illetve semmiféle szabadelvű gondolatot. A sors iróniája, hogy ezt a szélsőséget épp az európai szabadelvűek hívják be szeretettel, a többség óvatossága, sőt tiltakozása ellenére. Mintha a Szabad Demokraták tolnák Hitler szekerét.

Amikor európaiként azt mondjuk, hogy minden ember egyforma, valójában arra gondolunk, hogy eddigi tapasztalataink szerint a legtöbb európai rendelkezik egyfajta humanista polgári tisztességgel. Akkor is, ha nem jár vasárnaponként misére, mint a nagyszülei és többé-kevésbé a szülei. Az európai társadalmak a közéleti kereszténységtől eltávolodva is megőrizték a keresztény erkölcsi alapokat. A muszlimok nagyszülei azonban nem jártak vasárnap misére, még húsvéti és karácsonyi misére sem, így a muszlimok sosem rendelkeztek európai polgári tisztességfelfogással, teljesen különböznek e tekintetben. Az iszlámban napi öt kötelező ima van, péntek a szent nap, és nincs sem karácsony, sem húsvét, sem tíz parancsolat, sem szeretetparancs. Mohamed fő parancsa, hogy mindenki legyen muszlim, vagy jaj neki. A következő években ezt fogjuk döbbenten tudatosítani, konfliktusok sora várható.

2015. szeptember 27., vasárnap

A befogadásról

Sok kereszténynek már azt is magyarázni kell, hogy az adakozás célja nem a vagyoni helyzet megfordítása. A két köntösöd egyikét odaadhatod rászoruló embertársaidnak, de a másikát már nem, mert akkor te leszel a rászoruló. Ha meg egy köntösöd van, akkor azt az egyet nem kell odaadnod senkinek. Sőt legjobb, ha megmutatod az úgynevezett rászorulóknak, hogy te milyen teljesítménnyel jutottál a köntösödhöz - teljesítsenek ők is, mindjárt nem lesznek rászorulók, és ezzel jobbá tetted a világot. A keresztény ebben a megközelítésben nem vérző szívű balek, hanem intelligens világjobbító jólétmenedzser, életmód-tanácsadó coach, mint Jézus.

Azt meg pláne magyarázni kell a keresztényeknek, hogy a befogadás célja nem a lakáshelyzet megfordítása. Nem azért engeded be úgynevezett rászoruló embertársadat, hogy attól kezdve ő bent legyen, te meg kint. Azért engeded be, hogy nálad megmelegedve és a módszereidet követve saját munkával saját hajlékot építsen magának és gyerekeinek. Ha erre nincs esély, akkor nem engeded be.

A közel-keleti úgynevezett menekültek a saját kultúrájuk kudarca elől menekülnek, csak ez nincs így kimondva. Úgy vélik, a nyugati jólétben folytathatják tovább azt, amitől összeomlott a kultúrájuk. Tévednek, és aki meghagyja őket ebben a hitben, az megtéveszti őket. Egy korábbi miniszterelnökünk szavaival: nem bontja ki számukra az igazság minden szeletét.

A nyugati liberálisok szerint minden ember egyforma, minden kultúra egyenértékű. Ez az elképzelés nem állja ki a józan ész próbáját. Ha minden kultúra egyenértékű lenne, a közel-keletiek most nem menekülnének, hanem jólétben élnének otthon. Ha minden kultúra egyenértékű lenne, akkor fel sem merülne, hogy bárki bárki mást befogadjon, hiszen definíció szerint senki sem lehet rászoruló (kivéve: tűzkár, vízkár, Oszkár). Aki definíció szerint egyenértékű kultúrában él, annak definíció szerint semmi baja. Az, hogy most mást látunk, az a modell érvénytelenségére utal.

Szintén érdekes ellentmondás, hogy modern humanista felfogás szerint minden helyi kultúrának jogában áll nem fogadni látogatókat, megtartani a földjét, fityiszt mutatni a nagyvilágnak, sőt önvédelemből megtámadni a betolakodókat. Ebből az következne, hogy egyrészt nem lőjük mások kultúráját drónról, másrészt a nyugat mint helyi kultúra is csak azt enged be, akit akar - ám a modern humanista felfogás szerint nem, a nyugatiaknak az ellenkezőjét kell tenniük, különben szalonképtelenek, azaz politikailag inkorrektek. Nem ártana ebből a kettősségből következetes gondolkodással egységes mércét csinálni. Aki szereti embertársait, mint önmagát, az ugyanazt várja el tőlük, mint önmagától.

Mi van akkor, ha a kultúrák mégsem egyenértékűek? Akkor az van, hogy a nyugati kultúra talán magasabb értékű a többinél, ezért lehet vonzó más kultúrák számára. Az anyagi jólét, a tolerancia, a szabadság, a demokrácia mágnesként vonzza a bevándorlókat. Akik otthon is teremthetnének jólétet, toleranciát, szabadságot, demokráciát, de valami rejtélyes tényező akadályozza őket.

Pillantsunk be a rejtély fátyla alá: ők nem keresztények, ellentétben a nyugati társadalmak lakóinak többségével. Aki kereszténnyé vált, az igyekszik úgy szeretni embertársait, mint önmagát. A világ egyetlen kultúrájára sem jellemző ez a hozzáállás, csak a judaista Messiást követő kultúrára. Ha máshol is jellemző lenne, akkor máshol is anyagi jólét, tolerancia, szabadság és demokrácia lenne, és nem vándorolnának nyugatra az emberek.

A helyzet paradox, mert a közel-keletiek nem látják a kereszténység és a nyugati jólét közötti kapcsolatot, és a nyugati keresztények sem szokták ezt szóba hozni. Pedig ha szóba hoznák, jelentősen javulna az emberiség helyzete. A muszlimok nem képzelnék azt, hogy a nyugati jólét muszlimként is rájuk ragad, nem kell érte keményen tanulni és dolgozni, piacképes szakmát szerezni, felelősen kezelni a pénzügyeket, egyenlőként bánni a nőkkel, és önmagukként szeretni embertársaikat. Nem csalódnának a gyerekeik, hogy már mióta nyugaton vannak, és mégsem élnek jól. Nem esküdnének dühükben dzsihádot. Mindez azon múlik, hogy a nyugati keresztények a mainál több szeletet bontanak-e ki az igazságból.

Az igazságnak az is egy szelete, hogy a helyi kultúrák vagy helyben maradnak, és őrzik az identitást, vagy elvándorolnak, és beilleszkednek a távoli kultúrába. A kettőt nem lehet kombinálni. Sikertelen helyi kultúrát őrizni egy távoli sikeres kultúrában abszurd elképzelés, vagy eleve be sem engedik az illetőt, vagy ha tévedésből mégis, akkor önmagát rekeszti ki tartósan a fogadó kultúra sikeréből.

Melléklet: a két következetes forgatókönyv részletesen
1. A helyi kultúrák egyenértékűek és önrendelkezők, így a nyugati kultúra is azt enged be, akit akar, és nem lövöldözünk drónról.
2. A kultúrák nem egyenértékűek, a nyugati kultúra szebb, jobb, magasabb rendű, ezért beavatkozhatunk, lövöldözhetünk drónról, a kultúránkat terjesztve, befogadva és asszimilálva a menekülőket.
3. A következetlen forgatókönyv: a kultúrák elvben egyenértékűek, de kedvünk szerint beavatkozhatunk, lövöldözhetünk drónról. A kultúrák elvben maguk mondják meg, kit fogadnak be, kivéve a nyugati kultúrát. Elvben mindenki zavartalanul őrizheti az identitását, kivéve a nyugati keresztényeket. Elvben mindenki, kultúrától függetlenül, jogosult a jólétre, csak a gyakorlatban nem jut neki tanulás és szorgos munka nélkül. Az iszlám elvben békés és toleráns, csak a gyakorlatban kell megelőző jelleggel letartóztatni a dzsihád szót leíró muszlimokat, és 24 órában géppisztollyal őrizni tőlük a potenciálisan megtámadható helyeket. A társadalom többsége által vallott kereszténység elvben nem alapja a jóléti demokráciának, csak a gyakorlatban esik vele területileg egybe. :)

Ki a zsidó?

100 megkérdezettből 99 valószínűleg azt mondaná, hogy a rokonságával összetartó és hébe-hóba zsinagógába látogató Kóhn Mózes és Grün Sára zsidó, míg a vasárnap Jézus Krisztushoz misére járó Kárpáth-Magyary Huba és Rozgonyi Emese nem zsidó. Formai megközelítésben ez így néz ki.

Tartalmi megközelítésben azonban egészen más a helyzet. Miből gondoljuk, hogy az Ószövetség által írt Messiásban és az általa bevezetett igazságos földi jólétben nem hívő Kóhn Mózes és Grün Sára zsidó? Mert azt mondják, és mások is azt mondják róluk? Milyen értelemben, milyen alapon, és egyáltalán: miért?

Másrészt, miből gondoljuk, hogy az Ószövetség által írt Messiásban és az általa bevezetett igazságos földi jólétben hívő, a zsidó Jézust judaista Messiásként a zsidó Lévi (Máté), Márk, Lukács és János, továbbá Simon (Péter) és Saul (Pál) tanúsága alapján követő Kárpáth-Magyary Huba és Rozgonyi Emese nem zsidó? Mert nem annak mondják magukat, és mások sem annak mondják őket? Milyen értelemben, milyen alapon, és egyáltalán: miért?

Ez így nem ésszerű, érdemes átgondolni. Igaz, hogy az ójudaisták üldözték és kiátkozták az újjudaistákat, és hogy ez óriási érzelmi ellentéteket hozott a két közösség között. Ezért kezdték Jézust Messiás helyett, görögre fordítva a szót, Krisztosz-nak nevezni, ezért hangsúlyozza Pál, hogy ő már nem a zsidó etno-kultúr-rasszista-apartheid törzsszövetség egy tagjának, hanem egyetemes újjászületett embernek tartja magát. Sajnos ezért véli a mai egyszerű hívő, hogy a Krisztus az Jézus családneve lehet (ahogy Marx keresztneve Engels), és hogy a „keresztény" még véletlenül sem messiáskövetőt jelent.

Egyik „zsidó" csoport sem tesz eleget a zsidóság minden feltételének: az úgynevezett zsidók nem igyekeznek betölteni az Ószövetség célját, miközben az utolsó cseppig kisajtolnák belőle a jogosnak vélt előnyöket. Az úgynevezett keresztények pedig úgy kerülik a messiáskövető mozgalmuk zsidó gyökereit, mint a reformkori magyarok a finnugor rokonságot. Ne tagadjuk a gyökereinket, tanuljunk a zsidó apostoloktól, akik ugyan újjászületett egyetemes embernek mondták magukat, de halálukig igyekeztek híven betartani a judaizmus összes parancsát. Valójában nem lehet kijelenteni, hogy az úgynevezett zsidók jobban vagy kevésbé zsidók az úgynevezett keresztényeknél. Pontosabban, kijelenteni lehet, de logikusan kifejteni már nem.

Ha Pál feladata az volt, hogy egy kis észt és teológiai következetességet vigyen a messiáskövetésbe, akkor korai mártírhalála óta fájdalmasan hiányoznak ezek a minőségek.

Gondoljunk bele, hogy a három világuralomra törekvő ábrahámi vallás közül tartalmi értelemben kettő zsidó. A „keresztények" zsidó tanítványai által követik azt a zsidó Messiást, akit az eredetileg csak a zsidókkal szövetséget kötő Isten fiának és uruknak neveznek.

2015. szeptember 24., csütörtök

Békén hagyni a muszlimokat?

Az iraki rendezés csúfos kudarcából és az arab tavasz katasztrofális következményeiből természetesen adódik a gondolat, hogy talán békén kellene hagyni az iszlám világot, és nem kényszeríteni rá a mi nyugati elveinket. Lássuk mivel járna ez az opció.

Először is, azzal az előnnyel, hogy nem lehetne nemzetközi beavatkozásról, meg olajjal kapcsolatos hátsó szándékokról beszélni. Minden beavatkozás alapértelmezetten problémás, jó indok esetén sem tarthat sokáig. Az iraki beavatkozásról kiderült, hogy nem volt rá jó indok, és a negatív eredmény mellett még sokáig is tart - tehát többszörösen védhetetlen. Az arab tavaszról pedig megírta már a naiv értetlent játszó, szinte sértődött nyugati sajtó, hogy a muszlimoknak valami miatt nem kell a nyugati liberális demokrácia. Ezt elég világosan a tudtunkra adták, bele kellene törődni, és elvben máris javulna a nyugat PR-megítélése.

Sajnos a hátrányok is jelentősek lennének: Közel-Keleten élnek még keresztények, nyomorúságban, megalázó elnyomásban, folyamatos provokációknak, támadásoknak, atrocitásoknak kitéve. Ha így megy tovább, nem sokáig fognak ott (vagy egyáltalán) élni. Nyugati keresztényként kénytelenek lennénk őket vagy kihozni az iszlám világ „békés toleranciájából", vagy végignézni a kiirtásukat. Tegyük fel, kimenekítjük az összes keresztényt, de attól még ott maradnak a muszlim nők és gyermekek, akik nyugati szemmel méltatlan és tarthatatlan körülmények között élnek a szélsőségesen patriarchális társadalomban.

Amikor egy nyugati liberális a hazáját ostorozza nőjogi vagy gyermekjogi szempontból, akkor a liberális ideálhoz képesti apró eltérések verik ki nála a biztosítékot (pl. hogy a férfivá operálást nem finanszírozza az országos egészségpénztár, vagy hogy a maradi jogszabályok még nem engedélyezik a vérfertőző kapcsolatot). Ha egységes mércével mérünk, a muszlim nők és gyermekek helyzete nem pár biztosítékot ver ki, hanem leolvaszt egy erőművet. Az iszlám világban sem a nőnek, sem a gyermeknek nincsenek jogai, ők ott fogyóeszköz. A muszlimokat nem arról kellene meggyőzni, hogy nő is lehet igazgatótanácsi tag, képviselő, bíró vagy vállalkozó, hanem arról, hogy a nő is ember. Például járhat általános iskolába, tanulhat írni-olvasni úgy, hogy büntetésből nem robbantják fel, nem lövik le útközben, nem vágják el a torkát, nem adják el rabszolgának. Nos, a meggyőzés eddig kudarcot vallott, a muszlimok békén hagyása azt jelentené, hogy elfogadjuk a mai helyzetet.

Ha már a békén hagyásnál tartunk, béke van az iszlám világban? Beavatkozás előtt/után/nélkül vajon béke volt/van/lesz? Nem valószínű. Maguk a muszlimok arra készülnek, hogy békén hagyják az emberiséget, és a szép életükkel, igazságos jólétben élő társadalmaikkal mutatnak követendő példát? A Korán, a saria és a dzsihád szerintem nem erről szól, hanem az ellenkezőjéről, de ki-ki dolgozza ki önállóan a tájékozott álláspontját.

2015. szeptember 18., péntek

Amerika felelősségéről

A II. világháború óta Amerika a világ csendőre, és ez általában jó. Néha azonban az amerikai közvélemény szerint lazítani kellene, befelé fordulni egy kicsit, csendőrködjön más. Például ki kellene vonulni Afganisztánból. Néha pedig az érintett társadalmak kérik, hogy Amerika hagyja már őket békén, jobban boldogulnának egyedül. Erre Irak és Szíria a példa.

Én abban látom a probléma lényegét, hogy Amerika keresztény felbuzdulásból, de bal-liberális irányítással van jelen a világszínpadon. Az amerikai társadalom 90%-a hisz Istenben, 85%-a hisz a Jézus tanítása szerinti Istenben, 70%-a vallásgyakorló keresztény. Ez az óriási többség a lehető legjobbat akarja az emberiségnek. Ehhez képest az amerikai külpolitika bal-liberális kézben van, ami valahogyan eltorzítja a többség jó szándékát, és egészen más eredményeket hoz.

Az amerikai liberálisok dogmája szerint szerint a muszlim pont olyan, mint a keresztény vagy az ateista, definíció szerint kell neki a liberális demokrácia, a 21. generációs emberi jogokkal, és ha nem, akkor jöhet a bombázás. Aztán ha lebombázták az országot, menekülnek az emberek, akkor Walaky csináljon már valamit, de az ne Amerika legyen. Tényleg?

Baj van a dogmával: egyre feltűnőbb, hogy a muszlim nem olyan, mint a keresztény, és egyikük sem olyan, mint az „ateista". Nagyon másféle társadalmi berendezkedést tartanak jónak. Ami a Jézus tanítását követők szemével jó és igazságos társadalom, az nem jó és igazságos bal-liberális szemmel, és fordítva. Ami muszlim szemmel jó társadalom, az pedig mindenki más szerint tanulatlan, erőszakos, patriarchális, elnyomó, vállalhatatlanul rossz. Lássuk be: a muszlimok szerint mi rossz társadalomban élünk, szerintünk meg ők élnek olyanban. Az alapvető emberi jogokra hivatkozva bármelyik iszlám országot meg lehetne támadni akár holnap, mert egyikben sem érvényesülnek az alapvető emberi jogok, és ha a muszlimok Mohamed tanítása szerint járnak el, akkor soha sem fognak érvényesülni. Csakhogy...

Mielőtt mások házáról lebontjuk a tetőt, meggondoljuk, hogy tudunk-e helyette másik, szebb, jobb tetőt csinálni. Ha nem tudunk, nem bontjuk le, mert a szerintünk ócska tető jobb, mint tető nélkül maradni. Az sem mindegy, mennyi időn belül készül el az új tető, és addig hol húzhatják meg magukat a ház lakói. Nem mellékes, hogy a muszlimok a jelek szerint kategorikusan nem kérnek a mi tetőnkből.

Hogy milyen legyen az új tető, azt meg szokták beszélni a tulajdonossal. Amerika nem beszélte meg. Ha a tulajdonosnak is szerepe lenne a tető építésében, azt még inkább meg kell beszélni. Amerika ezt sem beszélte meg a muszlimokkal. Ha a tulajdonosnak ki kellene tanulnia az ácsmesterséget, mert valójában az egész tető építését tőle várják, de erről nem értesítették, az beláthatatlan problémákhoz vezet.

Amerika lebontotta a közel-keletiek házáról a tetőt, és bár szebbet-jobbat ígért, most széttárja a kezét, nem tud helyette másik tetőt adni. Nem hogy nyugati mérce szerintit, még keleti mérce szerintit sem. Közben élhetetlenné tette az egész régiót. Szállást sem tud adni, ételt sem, ruhát sem, a „megsegítettek" húzzák meg magukat ott, ahol tudják. Most, hogy az ócska tetőjük helyett nincs már semmijük, boldoguljanak egyedül? Szerintem ami történt, az Amerika hibája és felelőssége. Kisebb részben a birkaként irányított keresztény többségé, nagyobb részben a birkáknak kolompoló bal-liberális véleményvezéreké. Világra szóló botrány ez, amivel a magukat humanistának vallóknak szembe kellene nézniük. Amerika csak a keresztény többség akaratát képviselve lehet a világ csendőre, mert a bal-liberális kézbe került külpolitika árt az emberiségnek.

Menekültügyi kérdések ∞. rész

Vagy én nem figyelek, ezért érnek el ilyen lassan hozzám a menekültügyi információk, vagy a média ezúttal sem jeleskedik a tájékoztatásban. Minden esetre, számomra újdonság, hogy úgy kezdődött a menekültek kiáramlása Törökországból (amely „biztonságos" ország), hogy pénzhiány miatt csökkent a menekültek támogatása: http://www.theguardian.com/world/2015/sep/05/lack-of-funds-world-food-programme-drops-aid-to-one-third-of-syrian-refugees Hirtelen nagy mértékben romlottak az állapotok. Erre válaszoltak egyes menekültek a lábukkal.

Ebből adódik a kérdésem:
- Miért nem a pénzhiánnyal foglalkozik a világsajtó a helyett, hogy a már lezárt szerb-magyar határról tudósít? Valószínűleg könnyebb egy kerítés mellől siránkozni, mint elég támogatást adni a menekültek ellátására.

A lezárt magyar határszakasznál a lezáratlan horvát-magyar határszakasz is érdekesebb. Sőt még izgalmasabb, hogy a horvátok először lelkesen és nagyszájúan átengedtek pár száz menekültet, majd ők is besokalltak. Most derült ki, hogy a horvát-szlovén határ eleve le van zárva. Ezek szerint az a természetes, hogy az Unió külső határán kerítés van. Vagyis nincs abban semmi rendkívüli, hogy a magyar határon is. Talán az volt a rendkívüli, hogy eddig nem volt.

- Miért nem azzal a sokféle (szlovén, osztrák, német, stb.) határral foglalkozik a világsajtó, ahol szintén átmennének a menekültek, ha tudnának? Talán azért, mert ezek a lezárt határú országok elvben „jó fiúk", csak a gyakorlatban nem?

2015. szeptember 14., hétfő

Irak és Szíria tanulsága

A közel-keleti menekültáradat kezelésének módját keresve érdemes feleveníteni, hogyan is manővereztük magunkat a jelen helyzetbe.

Irak

Volt egy csúnya diktátor, a szunnita muszlim Szaddam Huszein, aki elnyomta a siíta muszlimokat és a kurd kisebbséget, harci gázt vetett be a saját népe ellen. Amerika emberi jogokra hivatkozva megbuktatta. Azóta a „békés" utóhelyzetben legalább 250 ezer ember halt meg, és Szaddamnál rosszabb diktátorok viaskodnak egymással, irtva egymás híveit. Az Amerika által kinevezett siíta muszlim bábdiktátor elnyomja a szunnitákat, akik cserébe elindították az Iszlám Állam nevű szélsőszunnita mozgalmat. A szunnita lakosság támogatja őket, csakúgy, mint a szunnita Szaúd-Arábia és a szintén szunnita Törökország. Irak az északon élő kurdokat is figyelembe véve három részre szakadt, menekül, ki merre lát. Ha megvonjuk az amerikai beavatkozás mérlegét, fogtak egy rossz antidemokratikus kiinduló helyzetet, és sok millárd dollár költséggel még rosszabbá, még antidemokratikusabbá tették. Érdemes volt erre temérdek pénzt és amerikai életeket áldozni?

Szíria

Volt egy csúnya diktátor, a siíta muszlim Basár Al Asszad, aki elnyomta a szunnita muszlimokat és a keresztény kisebbséget - bár utóbbit kevésbé nyomta el, mint ha a szunniták nyomták volna el őket. Mivel azonban a szunnitákkal tényleg csúnya dolgokat művelt (kínzás, kegyetlenkedés, megfélemlítés), Amerika ismét az emberi jogokra hivatkozva megbuktatta. A „békés" utóhelyzetben káosz, öldöklés és menekülés tört ki. Már most világos, hogy akárki is lesz Asszad utódja, rosszabb diktátor lesz nála, és az emberi jogi helyzet nem javul. Közben az Iszlám Állam nevű pszichopata mozgalom ellen fellépő Amerika hallgatólagosan beleegyezett, hogy a pszichopatoid siíta Irán atombombát fejlesszen. A beavatkozás mérlege: egy kis, már-már szalonképes diktátor helyett káosz, polgárháború, menekülés, több és rosszabb diktátor, potenciális atomháború. Érdemes volt egyáltalán belekezdeni, illetve ha Irán azért kell, hogy leállítsa az Iszlám Államot, ki állítja majd le Iránt?

A helyzet megértéséhez szólnunk kell az iszlám irányzatok viszonyáról és a naiv nyugati idealizmusról.

Szunni vs. sia iszlám

Az iszlám szakadás sokkal komolyabb és alapvetőbb, mint a keresztény felekezetek közötti, főleg stílusbeli különbségek. Egy héttel Mohamed halála után a követők két táborra szakadtak, összevesztek az utódláson. Akik Mohamed egyik apósát, Abut támogatták, azok a szunniták. Akik Mohamed unokaöccsét, Alit, azok a siíták. A két irányzat azóta küzd egymással, a szunniták mindjárt az elején leölték a siíták fő embereit, ők a siíta mártítok. A muszlimok 90%-a szunnita, a siíták törpe kisebbség. Állami szinten csak Irán támogatja őket, ezért is veszélyes a kétségbeesetten elfogult kisebbségi Irán kezébe atombombát adni, zavart elmeállapotában még képes bevetni. A két irányzat szent könyvei és hagyományai is jelentősen eltérnek, másképp látják Mohamed második eljövetelét, a végidőket, stb., stb., nem várható, hogy valaha közös nevezőre jutnak egymással. Mivel a siíták Mohamed után 1400 évvel mindössze 10%-on állnak, nem kétséges, hogy a szunnita többség előbb-utóbb egyszerűen leradírozza őket, iráni atomcsapás ide vagy oda. Aki úgy véli, hogy magát felrobbantva egyenesen a paradicsomba jut, nem ijed meg holmi vacak atombombáktól. Nekünk, ép életösztönűeknek viszont nagyon nem hiányzik egy atomcsapás.

Naiv nyugati idealizmus

Amikor Amerika emberi jogokra hivatkozva megtámad egy országot, akkor ott általában van olaj. Ezzel együtt, a közvélemény sosem támogatna egy olajra alapozott beavatkozást. Az erkölcsi alap a felháborítóan rossz emberi jogi helyzet. Mivel a nyugati idealisták vadul tagadják, hogy a nyugati toleráns, demokratikus jólét alapja a kereszténység lenne, a beavatkozást nem keresztény térítésnek, hanem humanizmusnak nevezik. Csakhogy elrontott beavatkozások sora mutatja immár, hogy a muszlimoknak nem kell a demokrácia, ők kalifátust akarnak erős kezű vezetővel, aki lenyomja, akár le is gyilkolja az ellenlábasait. Vagy értetlen humanistaként állunk a jelenség előtt, mint a nyugati sajtó, vagy felismerhetjük, hogy a toleráns jóléti demokrácia keresztény vívmány, kereszténység nélkül nem alakul ki, sőt hogy maga a humanizmus is keresztény vívmány, más kultúrkörre nem jellemző. Magyarán, teljesen mindegy, hogy kimondjuk-e a keresztény szót, egy emberi jogokra és demokráciára hivatkozó beavatkozás mindig is keresztény nyomulás lesz, legfeljebb a magunk szemében álcázhatjuk humanista demokráciaexportnak. A muszlimok átlátnak a szitán, ezért védik elszántan a szívükhöz közel álló diktatórikus kalifátust, ennek szellemében irtják a siítákat/szunnitákat/keresztényeket.

Megoldás

A naiv nyugati idealisták lássák be, hogy a humanista demokrácia keresztény termék, a humanista demokrácia terjesztése pedig keresztény térítés, a két dolog elválaszthatatlan egymástól. Ha ezt kimondják/kimondjuk, akkor a muszlimoknak nem kell átlátniuk a szitán, mert nem lesz szita. Kereszténység nélkül nincs humanista demokrácia, nincs jólét, viszont mivel a kereszténységet nem kényszerítjük rá a vonakodó világra, el kell néznünk a nyomort, az antidemokratikus állapotokat, az emberi jogok lábbal tiprását. Nem tehetünk mást, mert aki nem akar nyugati stílusú kereszténnyé válni, az valójában nem akar megmenekülni a diktatúrától, nem akar jólétet, emberi jogokat, nem akar békét sem. Lehet, hogy szerintünk rossz neki, de ő ezzel nem ért egyet, és ha támadunk, csak rontunk a helyzeten (mármint a muszlimokén). Ha szívünkön viseljük az iszlám világ jólétét, akkor vagy nyíltan vállaljuk, hogy békés módszerekkel kereszténységet terjesztünk, vagy hagyjuk kedvük szerint nyomorogni és egymást öldökölni a muszlimokat úgy, ahogy az Mohamed tanításából következik. Ha az ottani erőszakosok nem tudják „nyugati ördögökre" hivatkozva állandósítani a hatalmukat, akkor a muszlimok előbb-utóbb elunják, és az emberiség jólétéhez értő nyugathoz fordulnak. Mert amennyire NEM általános emberi vívmány a humanista jóléti demokrácia, annyira közös nevező, hogy az ember kerüli a szenvedést, a nyomort, és jólétet hozó civilizációra törekszik. Utóbbi pedig kizárólag a judaista Messiás önkéntes követésével érhető el.

Ki zárja le a határt a menekültek előtt?

Most épp Ausztria és Németország: http://derstandard.at/2000022172188/Deutschland-fuehrt-Grenzkontrollen-zu-Oesterreich-ein

Az osztrák-német határon újra bevezették az ellenőrzést, csak az léphet be Németországba, aki érvényes úti okmányokkal rendelkezik. Értsd: a menekültek nem léphetnek be. A német külügyminiszter még meg is magyarázza, hogy mindez a menekültek ügyében történik, mert valami rendet csak kell teremteni az eddigi korlátlan beáramlásban. Hozzátette, hogy a dublini rendszerben a menekült ott kap menedékjogot, ahol regisztrált. Nem közölte, hogy a már Németországban tartózkodókat a szabályoknak megfelelően visszaküldik-e Magyarországra.

Kényelmes dolog a magyar kormányt szidni, és közben stikában elvágni a menekültek útját - csak épp nem szép, és nem is becsületes. Szintén kényelmes szóban befogadni a menekülteket, tettben meg osztrák földön tartani őket, vagy egyenesen visszazsuppolni őket Magyarországra, csak szintén nem szép, és nem becsületes.

Ne feledjük, hogy Törökországban akár 2 millió potenciális bevándorló várakozik arra, hogy befogadja valamelyik jómódú nyugati ország (hazánkat ők még nem tekintik annak, nem hozzánk igyekeznek). Ha a nyugati országok hajlandók őket ténylegesen befogadni, menjenek Törökországba, és ott közöljék a hírt a szerencsésekkel. Azután fogadják be őket önköltségi áron, repülővel. Ne kergessék a menekülőket embercsempészek karjaiba, ne akadályversenyeztessék őket a Balkánon azért, hogy végül Magyarországon kelljen dekkolniuk a közvélemény és a saját szándékuk(!) ellenére.

2015. szeptember 10., csütörtök

Még újabb kérdések menekültügyben

Ahogy világosodik a helyzet, újabb és újabb kérdések adódnak. Igazán nem akarom elvenni a németektől a dicsőséget, megérdemlik. Jelenleg nem csak gazdaságilag a legerősebbek Európában, hanem egyben a legnemesebb emberek is. Minden más országnál nagyobb számban fogadják be a háborús övezetekből érkező menekülteket. Bravó!

Ezzel együtt, ha a cél nem a jó emberként való pózolás, hanem a világ jobbá tétele, arra lenne jobb módszer. A menekültek először Szíriából és Irakból Törökországba mennek, majd onnan kb. 2000 eurónak megfelelő összegért - gumicsónakban - Leszbosz szigetére, ami már görög terület. Görögországban néhány nemzetközi önkéntestől eltekintve senki nem várja őket, még busz sem jár arra, a kopár tengerpartról 70 km-t kell gyalogolniuk a sziget fővárosába. Onnan folytatják azután az utat a Balkánon és a Keletin át Nyugat-Európa felé.

Mármost, szép dolog a fáradt menekülteket megitatni a Keletiben, szép dolog őket befogadni Németországban, de mennyivel szebb lenne Törökországba telepíteni a fogadó bizottságot! A helyett, hogy a szerencsétlen emberek 2000 euróért átcsónakáznának Leszboszra, útközben tengerbe dobva minden holmijukat, hogy ne süllyedjen el a 10-12 embertől túlzsúfolt gumicsónak, Törökországból 600-700 euróért akár el is repülhetnének Európába, aznap este már be is fogadhatnák őket Németországban vagy más vonzó nyugati jóléti államban.

Miért nem jutott eszébe a befogadóként pózolóknak, hogy Törökországban (mint első stabil és viszonylag civilizált országban) kellene segíteni a menekülteken? Oda kellene telepíteni a bevándorlási hivatal illetékeseit, akik egy napon belül megmondanák, hogy az országaik kit hajlandók befogadni, és azokat egyből vinnék is a legközelebbi reptérre. Nem különgéppel, nem katonai repülővel, hanem menetrend szerinti járattal. Annyira bonyolult ez? Nem hiszem.

Egyből feleslegessé válna az odüsszeia, nem kellene sajnálni a tengerbe fulladó menekülteket, mert nem fulladnának a tengerbe! Nem kellene sajnálni a Keleti körül tanyázókat, mert már az indulás napján Berlinben, Münchenben, Frankfurtban, stb. tanyáznának. Aki pedig nem szállna repülőre, az tudhatná, hogy mi az ok: nem fogadják be. Nem költené embercsempészekre a pénzét, nem dobálná tengerbe a holmiját, nem tagadná meg a görög regisztrációt, nem akarná lebontani a magyar határon a kerítést, áttörni a rendőrkordont, nem tüntetne a keletiben, nem gyalogolna az M1-esen az osztrák határ felé - mert vagy kényelmes géppel repülne a fogadó országba, vagy Törökországban maradna.

- Ugye, szép, emberséges és hatékony megoldás lenne ez? Miért nem így történik?

Esetleg azért, mert a nyugati országok pózolni akarnak, nem befogadni? Nem kérnek kétmillió menekültet, de ezt nincs arcuk bejelenteni, inkább hagyják, hogy a természeti akadályok és a feleslegesen hosszú út viszontagságai leamortizálják a szerencsétlen embereket, hogy aztán sajnálni lehessen őket... Ujjal mutogatni Magyarországba, hogy „lám, mi befogadnánk őket, ha már itt lennének, de sajnos még nincsenek itt, mert Magyarország nem engedi őket hozzánk". Pedig Magyarország nagyon is engedné, ha tényleg fogadnák őket. (Friss hír szerint a cinikus Ausztria leállította a határon át közlekedő vonatokat, „zsúfoltság"-ra hivatkozva.) Ez a képmutatással kombinált alaptalan vádaskodás történelmi rekordja. A nyugati országok egyszerűen elszabotálják a menekültügyet, és ránk fogják a saját hibájukat, szívtelenségüket.

Legyen vége a képmutatásnak, telepítsék ki a bevándorlási hivatalt az EU-val szövetséges Törökországba, mondják meg nyíltan, kit tudnak befogadni, és azokat fogadják is - repülővel, saját jeggyel, turistaosztályon. A többieknek mondják meg, hogy „sorry, ti nem jöhettek, sem repülővel, sem gumicsónakon, sem gyalog", mert nincs helyetek. Ettől lesz jobb a világ, nem a jó emberként való pózolástól.

2015. szeptember 7., hétfő

Válaszok bevándorlásügyben

Az előző kérdéseim némelyikére van válasz.

- Miért nem fogadja be Törökország a Szíriából és Irakból menekülőket? Kétmilliót már befogadott, ehhez képest nem sok az a kb. félmillió, aki idén eddig nyugatra menekült. Ez persze nem válasz a kulturális kihívásra, amelyre a németek most magabiztosan rávágják: a bevándorlók úgy be lesznek integrálva, hogy ihaj. Pár év múlva kiderül.
- Miért rostokoltak a Keletinél a Németországba igyekvő bevándorlók, ha Németország valóban kész őket befogadni? Azért, mert csak szóban volt kész, a gyakorlatban szerette volna megúszni, és ránk hagyni a menekülteket. Lassan összeszedte a gondolatait, és Ausztrián át beengedett egy kontingenst, de csak rendkívüli alapon. Vagyis a bevándorlók következő rohama szintén a Keletinél vesztegelhet majd.

Plusszkérdéseim
- Miért lépett ezúttal ilyen lassan és tétován a magyar kormány, amely egyébként nem habozik cselekedni? Nem akarta felbosszantani az osztrákokat és a németeket, akik cserébe minden lehetőséget megragadnak, hogy kritizálják a magyar vezetést? Esetleg az európai szabályok megújítását szerette volna elérni ezzel a szabál-az-szabál típusú lassító demonstrációval, amiből kiderült, hogy a szabályok valóban tarthatatlanok? Talán a többi pár millió potenciális bevándorlót szerette volna ellenösztönözni azzal, hogy nem is olyan könnyű eljutni Németországba? Egymillió menekültet valóban nem könnyű elhelyezni a Keletinél, de saját pénzén vasúton elszállítani az osztrák határra már nem olyan nehéz. Végül is, napi akár százezer ember nem több, mint a Sziget Fesztivál vagy a Budapesti Nemzetközi Vásár forgalma.
- Ki tudná jogi érvekkel alátámasztani, hogy ha egy autós ingyen vagy benzinköltségi áron szállít egy Magyarországon regisztrált menedékkérőt az országon belül, akkor az felveti az embercsempészet gyanúját? (A regisztrált menedékkérő országon belül szabadon mozoghat.) Ha egy osztrák autós humanitárius megfontolásból átszállít egy menekültet Ausztriába, akkor az tényleg nem különböztethető meg az embercsempészettől? Muszáj nekünk osztrák állásfoglalást kapnunk erről, magunktól nem tudjuk, mi az embercsempészet, és mi nem az?

2015. szeptember 4., péntek

Újabb kérdések bevándorlásügyben

Az előző részben hosszú távú kérdéseket tettem fel menekült-/bevándorlásügyben, de ugyanilyen fontosak a rövid távú kérdések is. Helyzet van, a muszlim bevándorlók százezrei nem fontolgatják az utazást, hanem már itt vannak. Jó lenne tisztán látni, ki honnan jön, hová mehet, és ha valóban mehetne, miért nem megy oda, ahová el szeretne jutni.

A szíriai bevándorlók Törökországon keresztül menekültek Görögországba, és onnan a Balkánon át hozzánk. Törökország miért nem fogadta be a muszlimokat? Nem szereti a saját hittestvéreit? Nem szolidáris? Törökország nem jó hely a muszlimok számára? Törökország mégsem a legnyugatibb, legdemokratikusabb, legvilágibb iszlám ország?

Görögország mint első EU-tagállam köteles lett volna őket regisztrálni és befogadni, miért nem tette? Görögország nem szereti a bevándorlókat, és tudatosan nem tartja be a schengeni egyezményt? Görögország rossz hely? Ha igen, miért jár oda nyaralni fél Európa?

A bevándorlók úticélja Németország. Miért nem utaznak oda? A németek nem fogadják be őket, csak papolnak a szolidaritásról? Ki fogják őket utasítani, illetve visszaküldik őket Magyarországra? (Vagy Görögországba, vagy Törökországba, ahonnan tudvalevőleg jöttek.)

Ha a bevándorlók sorsa, hogy visszakerülnek Magyarországra, ahol (mint első biztonságos és jogkövető EU-tagállamban, szemben Görögországgal) regisztrálták a menekültkérelmüket, akkor miért olyan sürgős nekik vonatra szállni? Mindenképpen oda-vissza szeretnének ingázni a Keleti és Németország között, hogy ne unatkozzanak, míg a hatóságok tologatják a papírjaikat?

Ha a magyar hatóságok is így látják a helyzetet, miért nem tájékoztatják a szerencsétlen embereket, hogy ez várható, és ne erőlködjenek a Keletiben? Továbbá miért nem tájékoztatják a magyar és a nemzetközi közvéleményt, hogy a schengeni egyezmény értelmében a bevándorlók nem utazgatnak Európában, hanem a menekültkérelmük elbírálásáig az őket regisztráló tagállamban kell(ene) maradniuk? Vagy ha nem így van, akkor miért nem tájékoztatnak róla, hogy pontosan miről hogyan rendelkezik a schengeni egyezmény?

Ha a németek nem sunnyognak, és tényleg készek befogadni a bevándorlókat (legalább azokat, akik háborús övezetből menekülnek), akkor miért nem mennek ki a Keletibe, miért nem mondják el, ki mire számíthat, ha végre vonatra száll?

Ha a bevándorlóknak reális esélyük van Németországban maradni, miért nem indít azonnal különvonatokat számukra a MÁV?

Ha a bevándorlóknak nincs reális esélyük Németországban maradni, miért nem néz szembe a tényleges helyzettel a közvélemény? Miért tesz úgy mindenki, mintha Magyarországnak kellene megoldania azokat a problémákat, amelyeket Törökország, Görögország, Szerbia, Ausztria, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, stb., stb. sunyin elszabotál?