Az EU menekültügyi rendszere összeomlott, migránsok kószálnak ellenőrizetlenül a zöld határon át, a síneken, az autópályán, vagy amerre nekik tetszik. A szóban befogató tagállamok képtelenek a gyakorlatban kezelni a hozzájuk érkező áradatot. Ráadásul ami áradatnak tűnik, igazából még csak csurgás: további 50-100 millió ember hazáját teszik épp élhetetlenné a liberális humanizmus nevében embertelenkedő dőre és cinikus nagyhatalmak. Az egzisztenciájuktól megfosztott emberek mind szeretnének eljutni oda, ahol élni lehet, illetve ahová tudnak, más befogadó régió híján Európába.
(Röviden néhány borzalom: Törökország úgy gondolja, hogy a 36 milliós kurd térség felét megtarthatja, mert az neki jár. Oroszország bombázza Asszad szír elnök ellenzékét, amelytől a nyugati hatalmak demokratikus változást reméltek. A világ kritikátlan médiafogyasztói elhiszik, hogy a szunni muszlimok legfeljebb 1-2%-a támogatja az Iszlám Államot, és nem értik, miért növekszik ennek ellenére folyamatosan. Ilyen háttérben nagyon sokáig fog tartani, 1. míg létrejön az önálló Kurdisztán; 2. míg az Iszlám Államot elismerik Irak területének 50%-án; 3. míg a nyugat elfogadja, hogy Szíriában nem liberális demokrácia, hanem csúnya diktatúra lesz Asszaddal, vagy más nevű zsarnokkal. Közben folytatódik a rettenet, menekülnek a tömegek.)
Európa józanul gondolkodó közvéleménye régóta növekvő szkepszissel néz Brüsszelre, mostanában pedig tisztelettel vegyes irigységgel Magyarországra. Van itt egy vezető, aki ha kell, ember a gáton, aki tiszta vizet önt a pohárba, aki mer dönteni, aki emlékezteti a lila ködben élő politikusokat arra, hogy a 2+2 eredményét ne tekintsük ideológiai okból 23-nak, mert nem lesz az jó nekünk. Aki vállalja az ebből adódó konfliktusokat, és megerősödve jön ki belőlük. Egyre többen látják úgy, hogy Európának ilyen vezetőre van szüksége ahhoz, hogy sikeres legyen a gyorsan változó, folyamatosan új kihívásokat hozó világban. Még inkább ahhoz, hogy Európa 500 millió polgára nevében valaki meg merje mondani a nagyhatalmak önjelölt „humanistáinak", hova dugják föl a menekültáradatot kirobbantó rakétáikat.
A jelenlegi vezetők vagy nincsenek képben, vagy tudatosan a lovak közé dobták a gyeplőt, hogy majd amikor már nagyon helyzet lesz, akkor tolják le a vonakodó lakosság torkán a hatalmukat növelő kényszerintézkedéseket. A brüsszeli apparátus bal-liberális elit által irányított föderációt szeretne, bármit is gondolnak erről a zemberek. A zemberek finoman szólva nem lelkesednek, de fait accomplit esetén nem lesz sok választásuk. A recept jól ismert: a bal-liberálisok remekül értenek olyan problémák tüneti kezeléséhez, amelyek bal-liberalizmus nélkül nem jönnének létre. Egyetlen ember van egész Európában, aki átlátja a sundabunda stratégiát, és működő ellenszert talált rá, mégpedig a zemberek támogatását megőrizve, ahogy demokráciában illik.
Európa nem eshet szét nemzetállamokra, ez gazdasági (azaz jóléti) csődöt jelentene mindannyiuknak, amivel - minden szájalás ellenére - ők is tisztában vannak. Két opció marad: föderáció bal-liberális elittel, a zemberek megkérdezése és támogatása nélkül; vagy föderáció demokratikus, a zemberek által elfogadott kormánnyal. Ha utóbbi, annak pillanatnyilag egyetlen ember alkalmas a vezetésére.
Ebből új kihívások adódnak Orbán úr számára: 1. össze kell raknia az új retorikát - neki ez ujjgyakorlat; 2. ki kell nevelnie a saját hazai utánpótlását, legalább egy tucat Gyurcsány Ferenc kaliberű jobboldali vezetőjelöltet, hogy ne egyetlen emberen álljon vagy bukjon a haza. Utóbbi nehéz, ám igazi államférfihoz méltó feladat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése