Mi az erkölcs alapja? Nincs neki. Az erkölcsnek nincs semmiféle szilárd alapja, csak közösségi eredménye.
A szilárd alap hiányát nagyon sokan vitatták a történelem folyamán, és vitatják ma is - ám hiába. Kant megpróbálta az erkölcsöt matematikai alapra helyezni. Nem sikerült. Kantból kiindulva Schopenhauer levezette, hogy a többi emberrel való együttérzés megfelelő – noha nem szilád – erkölcsi alap. Lenne, ha az együttérzésnek lenne valami alapja. De neki sincs, semmi sem indokolja, hogy épp együttérzők legyünk, és ne mások, tehát ez sem megfelelő alap.
Az erkölcs egyetlen használható értékmérő szempontja a közösségi haszon. Közösség alatt az erkölcsi szabályokban többé-kevésbé egyetértő közösséget értem, magasabb szinten pedig a régiók, kontinensek közösségeit, még magasabb szinten az egész emberiséget. Az erkölcsöt épp annyira lehet szilárd alapra helyezni, mint a lecsóba vágott paradicsom mintázatát. Nincs arra vonatkozó érvényes levezetés, hogy a paradicsom kocka vagy cikkely alakú legyen-e. Bármilyen lehet, ha finom a lecsó. A közösségi haszon azt jelenti, hogy a lecsó finom.
Például a „kalandozó" (értsd: rablóhadjáratokat folytató) magyarok erkölcsi szabályai kétségtelen közösségi haszonnal jártak, a szűken értelmezett közösség szempontjából. Tágabb regionális, kontinentális és egyetemes értelemben viszont hatalmas károkat okoztak, ezért fogtak össze az európai népek a „kalandozó" magyarok ellen. Számukra az összefogás közösségi hasznot, nekünk pedig a nagyobb európai közösségbe illeszkedést biztosító kereszténységet hozott.
Ha egy összetartó közösség önellátó, békés és barátságos, akkor ritkán akarnak kívülről beleszólni az életébe, megfelelőnek tekintik az erkölcsi szabályzatát. Ha e tekintetben kívánnivalót hagy maga után, akkor viszont beavatkozásra és erkölcsi diktátumokra számíthat. Vagy háborúra, megszállásra, népirtásra és hasonló kellemetlenségekre.
Ezért célszerű úgy alakítani az erkölcsöket, hogy az eredmény önellátás, belső béke, és kifelé is barátságos magatartás legyen. Amennyiben így alakul, az adott erkölcsi rendszert jónak, az eredmények által igazoltnak nevezhetjük.
Nem ugyanazt a történelmet olvastuk szerintem. A terjeszkedő, ideologikus hatalmi törekvések (nácizmus, európa és ázsiai gyarmatosítás, az Iszlám Állam, stb.) pont leszarják, hogy egy közösség önellátó, békés és barátságos-e. Ha útban van, útban van. Az erkölcsösség (a Te esetedben ez persze a domináns keresztény erkölcsiséget jelenti) sajnos nem garantálja a világbékét, bár sosem haboztál a történelmi tapasztalatok ellenére azt hirdetni, hogy ha minden ország 51%-a keresztény lenne, kitörne a világbéke (pedig akkor se volt, amikor minden európai ország túlnyomóan és hivatalosan keresztény volt az állam és az egyház szétválasztása nélkül; sőt, az éppenséggel AZ EURÓPAI VALLÁSHÁBORÚK KORA volt). Ahhoz meg kéne némi közgazdaságtan, hogy felfogd, Magyarország például mennyire tud önellátó lenni (gyapot, magyar narancs, rizstáblák, de szép is volt).
VálaszTörlés„A terjeszkedő, ideologikus hatalmi törekvések pont leszarják, hogy egy közösség önellátó, békés és barátságos-e"
Törlés- Szerinted is úgy van, hogy a stílus maga az ember?
Én a rablóhatalmi magatartás és az egyetemes igazságvezérelt magatartás között látom a különbséget. Előbbi régóta nem divat, és mindig kudarcra volt ítélve. Utóbbi pedig azonos az ideológiai megközelítéssel. Bármennyire nem értünk egyet az ideológiával, az ideológia mindig az egyetemes igazságosság megteremtésére irányul. Ha egy kis közösség útjában áll, akkor letapossa, de ha a kis közösség egyébként önellátó, békés és barátságos, akkor a letaposás sokszor átvátelbe és követésbe megy át. Így egységesednek a kultúrák: az emberiség összes közössége az önellátó, békés és barátságos modell(ek) felé halad.
Sorold már fel azt a sok példát. Egy megszorításom lenne: ne a Római Birodalom kereszténnyé válását hozd fel, mert egyrészt elfogult vagy, másrészt Európa ettől semmivel sem lett békésebb.
Törlés„mert egyrészt elfogult vagy"
Törlés- Ebből arra következetek, hogy neked is van prekoncepciód, és egyáltalán nem érdekelnek a példáim.
Rossz a következtetésed, de nyugtázom, hogy vagy nincsenek példáid, vagy burkolva ez a gondolat is arra és csak arra fut ki, hogy a kereszténység a világbéke avasszalonnája.
Törlés