Miközben a kb. 100 halálos áldozatot követelő ankarai robbantásos merényletet eddig nem vállalta az Iszlám Állam, a tüntetők a török kormányt sejtik a háttérben. Elég ésszerűen.
A kurdok elleni bombázások ellen tüntető békemenetben sok volt a kurd. A kurdokat a törökök bombázzák, hogy elfojtsák a függetlenségi mozgalmukat. Novemberben választás lesz Törökországban, a jobboldali kormány érdeke, hogy erősnek látsszon - kurd függetlenségi ügyben is. A robbantásos merénylet főleg a jelenlegi török kormány malmára hajtja a vizet, így egyetértek a tüntetők álláspontjával, de nem gondolom, hogy a merényletet a kormány ténylegesen megrendelte volna. Nem kellett megrendelnie, Törökországban nagyon sokan állnak mindenkor készen ilyen merényletekre. Ez a nemzetben gondolkodás török oldali logikájából következik, ahogy a kurd oldali logikájából is adódik, csak fordítottan. Nézzük meg, hogyan működik a nemzetben gondolkodás logikája.
Török részről: a nemzeti egység a legfőbb jó, amely felé törekedve előfordulhatnak halálesetek, de ezek jelentéktelenek az elérni/megőrizni kívánt legfőbb jó fényében. Törökök is meghalhatnak a nemzeti egységért, ami nagyon sajnálatos, de szükséges lehet. Szintén meghalhatnak függetlenségi harcosok és híveik (pl. örmények, kurdok és antinacionalista török szimpatizánsaik), értük már nem akkora kár, hiszen ők a legfőbb jó ellen dolgoznak, maguknak keresték a bajt. Hagyják abba a legfőbb jó elleni munkálkodást, és máris békében, nyugalomban élhetnek - török fennhatóság alatt.
Kurd részről: a nemzeti függetlenség a legfőbb jó, amely felé előfordulhatnak halálesetek, de ezek jelentéktelenek az elérni kívánt legfőbb jó fényében. Kurdok is meg fognak halni, ők hősök. Török elnyomók és szimpatizánsaik szintén meghalnak a küzdelem során, értük már nem akkora kár, hiszen ők a legfőbb jó ellen dolgoznak, igazságtalan magatartásukért csak azt kapják, amit megérdemelnek. Hagyják abba a legfőbb jó elleni munkálkodást, és máris békében, biztonságban élhetnek - a saját hazájukban, amely nem nyomja el többé a függetlenné vált kurdokat.
A két oldal egymással ellentétes, de önmagában összefüggő logikája felveti azt a kérdést, hogy a cél mennyiben szentesíti az eszközt. A klasszikus válasz szerint az érvényes és elérhető cél mindig szentesíti az eszközt. Ezúttal a törökök nemzeti logikája megbicsaklik, a többetnikumú birodalom megőrzése nem legfőbb jó, főleg ha a nemzetiségek függetlenséget akarnak. A török cél ennélfogva semmilyen eszközt nem szentesít, a kurdoknak függetlenséget kell adni.
A kurd nemzeti logika helytálló, feltéve, hogy az érvényes függetlenségi cél elérhető. Jelenleg elérhetőnek látszik, így helyes és jogos érte küzdeni. A kurdok kb. 37 millióan vannak, négy ország, Irán, Irak, Szíria és Törökország osztotta el őket egymás között. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan állapot. A függetlenségért elkövetett merénylet nem jó eszköz, mert a mozgalom ellen fordítja a közvéleményt, nehezíti a cél elérését. A békemenet jó eszköz, a békemenet elleni merénylet pedig a lehető legrosszabb ötlet volt a nemzeti egységben gondolkodó törökök részéről (ha ők követték el). Ezzel csak siettetik a birodalom szétesését. Olyan állapotot idéznek elő, mint ami 1848 vagy 1914 táján volt az osztrák birodalomban.
Mondhatjuk-e, hogy magával a nemzeti logikával van baj, a megoldás a nemzetköziesedés? Nem mondhatjuk, mert az emberiség túlnyomó többsége láthatóan nem akar nemzetköziesedni, a nemzetköziesedés ellentmond az emberi természetnek. Az ember természetes állapota, hogy nyelvileg és kulturálisan összetartó közösségekben él, ezek szétszakítása vagy önkényes átrendezése természetellenes törekvés. A többetnikumú birodalmak szétesésre vannak ítélve, a jövő a nyelvi-kulturális egységek önrendelkezéséről szól. Ugyanakkor gazdasági szükségszerűség, hogy egy régió önálló nemzetei kölcsönös előnyök mentén együttműködjenek egymással, jó példa erre az Európai Unió. Az Unió önkéntes, gazdaságilag előnyös, és nem telepszik rá a népekre (mármint definíció szerint, ellenkező esetben jön a népszavazás és kilépés).
Paradoxnak tűnhet, hogy miközben az emberiség műszakilag, gazdaságilag és pénzügyileg egységesül, ez nem hoz politikai és identitásbeli egységet. Jobban megfontolva azonban a műszaki-gazdasági egységből nem következik identitásbeli egység, könnyen megérthetjük ezt kicsiben, Hollandia példáján. Hollandia gyakorlatilag szünetmentes település, összeérnek benne a lakott területek. Ebből azonban nem következik, hogy mindenki amszterdaminak tartsa magát, és a hágai önkormányzat Amszterdam egyik kerületeként működjön. Ha belegondolunk, miért, azt is megértjük, hogy miközben minden népnek okostelefonjai lesznek, mindenhol egységes az időszámítás, egyre hasonlóbb a bankrendszer, a vállalatok irányítása, a jogrendszer és az igazságszolgáltatás, mindenhol azonos elven működő autók közlekednek, az emberek őrzik a nyelvüket, a kultúrájukat, az identitásukat, a függetlenségüket. A globális egységesedés és az identitásőrzés között nincs valódi ellentét. Maradnak a nemzeti határok, csak egyre átjárhatóbbak lesznek. Ezzel párhuzamosan egyre erősebb lesz az összefogás a gonosz államhatalmak, például a kurdokat felosztott állapotban tartó török, iráni, szír és iraki machinációk ellen. Várhatóan erősödik az összefogás a gonosz vállalatbirodalmak környezetromboló, esőerdőirtó, ásványkincsrabló machinációi ellen is.
Mi lesz a nemzetköziekkel, a világpolgárokkal? Belőlük is nemzet, nyelvi-kulturális egység lehet. Miután kudarcot vallottak a saját nemzetük fellazításában, vagy szomorúak lesznek a hazájukban, vagy csalódottan összebútoroznak egymással, és nagy egyetértésben fogják egymás kezét. Hogy milyen közös nyelvet és kultúrát alakítanak ki, az már rajtuk múlik. A jövő az identitásőrző és függetlenként együttműködő nemzetek logikájának kiteljesedéséről fog szólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése