A keresztény alapú liberális, toleráns demokrácia

Amikor azt mondom, hogy a nyugati civilizáció keresztény alapú liberális, toleráns demokrácia, azt nem egyetlen ember személyiségeként kell elképzelni: nem Gipsz Johanna vagy Kovács Géza egyesíti magában a kereszténységet és a liberális, toleráns demokráciát. A keresztény alapú liberális, toleráns demokrácia egymással vitatkozó és ellenérdekelt emberek eredője, ebben az összetett struktúrában világbajnok formáció.

Mi történne, ha a keresztény alapról leemelnénk a liberális, toleráns demokráciát? Megkapnánk Oliver Cromwell 17. századi puritán Angliáját, vagy Putyin mai Oroszországát. Közben kénytelenek lennénk kidobni egyebek mellett a görög és latin klasszikusokat, a reneszánsz művészetet, az olasz festőket, a színházat, az irodalom túlnyomó részét, az éneklést, a popzenét, az újságokat, a médiát, a szabadelvű gondolkodást, a bankokat, a befektetőket, az üzleti élet szereplőit. Ezek ugyanis nem következnek kifejezetten a kereszténységből, inkább abból adódnak, hogy a keresztények nem akarják letagadni az Élet egészét. És ez így van jól.

Mi történne, ha a liberális, toleráns demokrácia alól kihúznánk a kereszténységet? Anarchia, káosz, gyilkolás és pusztulás lenne az eredmény. A liberalizmus nem ad keretet az Élethez, hanem fog egy meglévő keretet, és azt tágítja, ameddig tudja. A liberális eszmerendszer nem rendszer, nem alkalmas az alapvető civilizációs szabályok levezetésére. Addig terjedne a szabadságom, amíg nem sérti mások szabadságát? Lárifári. Ha nem fizetek adót, senki szabadságát nem sértem vele: felőlem más is szabadon nem fizethet adót. Valójában az adó kikényszerítése sérti mindenki szabadságát. Akkor ne adózzunk? Jó ötlet ez a civilizációnk szempontjából? A bűnöző sem sérti mások szabadságát arra, hogy bűnözzenek, tehát szabad bűnözni?

Vagy: ha este lakott területen 50 km/h helyett 150-nel hajtok, de senki sem kerül az utamba, senkinek nem okozott semmiféle kárt, senkit nem akadályozok, akkor ez így rendben van? Senkinek semmi köze hozzá? A liberális szabályzatnak önmagában nincs értelme, nem alkalmas a mindennapi élet értelmezésére. A liberálisok beleülnek a meglévő keresztény keretbe, és azt tágítják kedvükre, amíg a keresztények hagyják. A liberálisok akkor járnak a legjobban, ha ők nem fizetnek adót, de a keresztények stréberségből igen, illetve ha ők száguldhatnak 150 km/h-val lakott területen, de a keresztények visszafogottan nem teszik ezt.

A liberalizmus és a kereszténység kölcsönösen egymás féke és ellensúlya. A liberálisok gondoskodnak róla, hogy Gipsz Johannából ne legyen Cromwell vagy Putyin, köszönet érte. A keresztények gondoskodnak róla, hogy a liberálisokból ne legyen teljes összeomlás. A liberalizmus belső logikájából ugyanis az következne, hogy a nővé operálást igenis fizesse a TB, a vérfertőzést ne büntesse a törvény, az identitásukat őrző muszlimok milliói pedig árasszák el Európát. Hogy ne így legyen, szükség van a keresztények eszére és ép erkölcsi érzékére, nekik kell békésen, toleránsan, de határozottan megálljt parancsolni, ha elgurult a liberálisok gyógyszere. Mint a Charlie Hebdo munkatársai esetében, akik annyit értenek a világból, hogy szabadon szidhatják mindenki Istenét, amíg a szerető Jehova híveinek adójából géppisztolyos őrség áll a szerkesztőség előtt, és megvédi őket a bosszúálló Allah merénylőitől. Ez senkinek a logikája szerint nem működőképes rendszer, ilyenkor a keresztényeknél van a józanság szava.

A keresztény-liberális kombináció strapabíró felállás, ellentétben a korábbi civilizációkkal. Róma már-már liberális volt, de nem viselte el a rabszolga-felszabadító keresztényeket, és elbukott. Bizánc keresztény volt, de nem viselte el a kerettágító liberálisokat, és elbukott. A nyugati keresztény liberális, toleráns demokrácia ötvözi a kettő előnyeit, ezért nem fog elbukni, legalábbis nem a belső ellentmondásai miatt. A liberálisok biztosítják azt a rugalmasságot a keresztény kerethez, ami a demokráciát meritokráciává, a világ leghaladóbb társadalmi rendszerévé teszi.

A keresztények és a liberálisok összességében egymásra vannak utalva: a kereszténység némi liberális PR nélkül nem lenne világvezető. Cromwell szórakozásellenes uralma mindössze 20 évig tartott. Putyin Oroszországa fapados államkereszténységként még elvegetálhat egy darabig (olajbevételekből), azután vagy átmegy nyugati liberális, toleráns demokráciába, vagy jön egy új vezetés, amelyik levezényli ezt az átmenetet. A liberálisoknak még rövidebb távú okuk van a keresztény alapba kapaszkodni: nincs más civilizáció, amelyik pénzt és hatalmat hagyna náluk, amelyik olvasná a könyveiket, fogyasztaná a médiájukat, szaktekintélynek tartaná őket. A történelem hajnala óta egyetlen civilizáció, még Róma sem tűrte a társadalom rendjét bomlasztókat, a liberálisok a nyugati kereszténységen kívül sehol nem érnék meg a másnapot. Ha néha felháborodottan kiabálnak is (mint tudjuk: felháborodnak, tehát vannak), eszük ágában sincs menekülni, számukra a nyugati kereszténységben van a Kánaán. Ha mindkét fél belátja a másikban rejlő lehetőségeket, és felismeri önnön képességeinek véges voltát, továbbra is együtt tarthatják világvezető szerepben a keresztény alapra épülő liberális, toleráns demokráciát.