2015. október 25., vasárnap

Miért épp a kereszténység

Az alábbi érvelés megértéséhez feltételezem, hogy az olvasó számára világosak a következők. Állításokból sosem vezethető fel felszólítás, felszólítások levezetésekor a belső intuíciónkra támaszkodunk. Nagybetűs Igazság híján nincs biztos logikai séma. A munkafeltevések és preferenciák fellazítják (érvénytelenítik) a logikát, de nélkülük nem jutunk semmiféle következtetésre. Gondolatmeneteket kizárólag a sensus communis valamely változatával lehet létrehozni, és mivel a sensus communis ismeretelméleti szempontból érvénytelen, az ismeretelméleti szintre emelkedve minden gondolatmenet érvénytelensége kimutatható.

Keresztény szempontból az alábbi érvelés kifejezetten furcsa lehet, nem szokás a judaista Messiás által alapított vallásról így beszélni. Nem állítom, hogy a kereszténység teljességét, vagy akár a lényegét fogalmazom meg, mindössze annyit állítok, hogy az alábbi érvelés ésszerű keretben megfontolandó alternatívává teszi a kereszténységet nem keresztények számára a mai ésszerűségközpontú korban.

Miért épp a kereszténység
1. Az ember földi jólétre törekszik. (Ez egyetemesnek feltételezett preferencia.)
2. Az ember figyeli, hogy mi történt/történik vele és a többi emberrel, elraktározza az ismereteket, és tanulságokat von le belőlük. (Ez munkafeltevés.)
3. Az ember folyamatosan és ösztönösen keresi a földi jólétet leghatékonyabban szolgáló rendszert és módszert.
4. Feltételezzük, hogy az emberek fejében lévő rendszer és az általuk alkalmazott módszer összefügg egy populáció jólétével, illetve a populáció által lakott régió jólétével és társadalmi igazságosságával. (Ok-okozati viszonyt feltételezek, ellenkező bizonyításig. Ez vitatható irányú bizonyítási teher.)
5. A nyugati keresztény többségű társadalmak migránstömegeket vonzó viszonylagos jóléte és társadalmi igazságossága következésképp a keresztény többség fejében lévő rendszer és az alkalmazott módszer eredménye.
6. A nyugati kereszténység többféle irányzatból áll, de ezek mind igyekeznek alkalmazni a „szeresd embertársadat, mint önmagadat" szabályt, egységes mércét hirdetnek, viszonylag toleránsak, a tekintélytől 2 lépés távolságot tartanak, ösztönzik a kritikai gondolkodást, és az egyén jogait helyezik előtérbe a közösség jogaival szemben.
7. Tehát a földi jólétet legjobban a nyugati típusú szimmetrikus szeretetre és egységes mércére törekvő, toleráns, tekintélysemleges, kritikai gondolkodásra hajló, egyénközpontú kereszténység segíti elő.
8. Az elérhető legnagyobb földi boldogság érdekében ésszerű (azaz: a gyakorlati és tapasztalati ésszel összhangban álló) a nyugati típusú kereszténységet választani.

További megfontolások

9. A „szabadság, egyenlőség, testvériség" a nyugati keresztény értékrend szimmetrikus szeretetre és egységes mércére törekvéséből következik, így ha szabadságot, egyenlőséget, testvériséget szeretnénk, ahhoz ésszerű a szimmetrikus szeretetre és egységes mércére törekvést választani.
10. A liberális demokrácia és a meritokrácia szintén a nyugati értékrend szimmetrikus szeretetre és egységes mércére törekvéséből következik, így ha liberális demokráciát, illetve meritokráciát szeretnénk, ahhoz is a szimmetrikus szeretetre és egységes mércére törekvést ésszerű választani.
11. Ha emberi jogokat, sajtószabadságot, esélyegyenlőséget, női-férfi egyenjogúságot, továbbá háborúmentes, éhezésmentes és AIDS-mentes világot szeretnénk, ezek szintén a nyugati kereszténység szimmetrikus szeretetre és egységes mércére törekvéséből következnek, illetve ez által érhetők el, ésszerű ezt felismerve a nyugati kereszténység szimmetrikus szeretetre és egységes mércére törekvését választanunk.
12. Ha a kereszténység által ígért túlvilági előnyökre vágyunk, de előtte földi jólétre is, szintén ésszerű a nyugati kereszténység szimmetrikus szeretetre és egységes mércére törekvését választanunk.

A fenti érvelés sokféleképpen támadható: ismeretelméletileg, ahonnan nézve minden gondolatmenet bizonytalan és érvénytelen, továbbá valamennyi munkafeltételezés, preferencia és bizonyítási teher felől. Vitatható, hogy a társadalom többségének gondolati modellje valóban meghatározza-e a jólétet és a személyközi kapcsolatok igazságosságát, továbbá hogy az embertársak önmagunkhoz hasonló szeretete és az egységes mérce valóban csak a kereszténységre jellemző-e. A gyakorlati és tapasztalati ész nem vezet biztos és kötelező érvényű következtetésekhez, ahogy semmi más sem. A gyakorlati és tapasztalati észről legfeljebb annyit állíthatunk, hogy viszonylagos következetesség esetén jó gyakorlati és tapasztalati eredményekhez vezet. A „jó" eredmény pedig „preferenciáink szerinti" eredményt jelent.

A kereszténység nem kötelező (sőt), hanem lehetőség a szimmetrikus személyközi kapcsolatok és az egységes mérce megélésére, valamint a jogállamiság, a toleráns demokrácia, a meritokrácia, az esélyegyenlőség, a női egyenjogúság, a társadalmi haladás, az önkiteljesedés, a béke és a jólét elérésére. Akinek nincsenek ilyen preferenciái és/vagy vitatja a fenti vitatható pontokat, az természetesen ésszerűen dönt, ha megfontoltan NEM választja a kereszténységet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése