Négy poszttal ezelőtt írtam arról, hogy a közéleti viták lényege, hogyan döntsünk, hogyan cselekedjünk. Mivel állításokból logikailag sosem következik felszólítás, a tudományos és egyéb modellek nem mondják meg, hogyan döntsünk, jobb híján mindenki az intuícióját próbálja logikának álcázva eladni. Az előző posztban megvizsgáltuk, hogy nincsenek logikailag biztosan helyesnek mondható következtetések.
Ebből pedig az következik, hogy a közéletben sosem lesz egyetértés, és hogy egyik fél sem tudja levezetni a maga Igazát. Minél előbb belátja a feladat lehetetlenségét, annál felvilágosultabb. Ebben a posztban bemutatom, miért törvényszerű, hogy a vitázó felek kölcsönösen ésszerűtlennek tartsák egymást.
Aki igyekszik másokat meggyőzni a maga álláspontjáról, az ésszerű érveket keres. Csakhogy mit jelent az ésszerűség? Görögül koiné aiszthészisz, latinul sensus communis, angolul common sense, magyarul közös érzékelés. Akkor közös az érzékelés, amikor hasonlóan látjuk-tapintjuk-gondoljuk a dolgokat. Mit jelent a közéleti vita? Hogy nem látjuk-tapintjuk-gondoljuk hasonlóan a dolgokat. Következésképp, „A" álláspont képviselője meg van róla győződve, hogy a sensus communis őt támogatja, „B" álláspont képviselője pedig éppen fordítva gondolja.
„B" álláspont ésszerűtlennek tűnik „A" álláspont felől nézve, és fordítva. A vitázók kölcsönösen ésszerűtlennek tartják egymást, és nincs esélyük dűlőre vinni a kérdést, mivel nincs Dűlő. Nem tudják tisztázni, melyikük az ésszerű, mert „A" álláspont képviselője saját magát és a hasonlóan gondolkodókat tartja sensus communis szerint gondolkodónak (azaz: helyesen gondolkodónak), „B" álláspont képviselője pedig fordítva.
Mindketten meg tudnak felelni a saját ésszerűségfogalmuknak, de nem tudnak megfelelni a vitapartner ésszerűségfogalmának. Evidensnek tűnő gondolatmenet, hogy a vitapartner nem osztja a sensus communis-t, tehát helytelenül, ésszerűtlenül gondolkodik. A vitázók kölcsönösen butának/tájékozatlannak/megfontolatlannak fogják egymást tartani, legfeljebb udvariasságból ezt nem mondják ki.
Aki igyekszik másokat meggyőzni a maga álláspontjáról, az ésszerű érveket keres. Csakhogy mit jelent az ésszerűség? Görögül koiné aiszthészisz, latinul sensus communis, angolul common sense, magyarul közös érzékelés. Akkor közös az érzékelés, amikor hasonlóan látjuk-tapintjuk-gondoljuk a dolgokat. Mit jelent a közéleti vita? Hogy nem látjuk-tapintjuk-gondoljuk hasonlóan a dolgokat. Következésképp, „A" álláspont képviselője meg van róla győződve, hogy a sensus communis őt támogatja, „B" álláspont képviselője pedig éppen fordítva gondolja.
„B" álláspont ésszerűtlennek tűnik „A" álláspont felől nézve, és fordítva. A vitázók kölcsönösen ésszerűtlennek tartják egymást, és nincs esélyük dűlőre vinni a kérdést, mivel nincs Dűlő. Nem tudják tisztázni, melyikük az ésszerű, mert „A" álláspont képviselője saját magát és a hasonlóan gondolkodókat tartja sensus communis szerint gondolkodónak (azaz: helyesen gondolkodónak), „B" álláspont képviselője pedig fordítva.
Mindketten meg tudnak felelni a saját ésszerűségfogalmuknak, de nem tudnak megfelelni a vitapartner ésszerűségfogalmának. Evidensnek tűnő gondolatmenet, hogy a vitapartner nem osztja a sensus communis-t, tehát helytelenül, ésszerűtlenül gondolkodik. A vitázók kölcsönösen butának/tájékozatlannak/megfontolatlannak fogják egymást tartani, legfeljebb udvariasságból ezt nem mondják ki.
Marad azért reménysugár: a nyelv együttműködő, és többé-kevésbé egyetértő közösségek kommunikációs eszközeként alakult ki, együttműködésre/egyetértésre van hangolva. Ezért amíg a vitapartnerek ugyanazt a nyelvet vélik beszélni, addig van esélyük átjárót találni a párhuzamos világegyetemeik között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése